Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság felekezeti megoszlása

század az a korszak, amely a templomépítéseknek kedvezett. Jóformán az egész századon át tartott, amely Miskolc esetében is igazolódni látszik. Az Egerben székelő' főpapok törekvése az volt, hogy Borsod vármegyében is a katolikus vallás minél több hívőre tegyen szert. Ennek érdekében igyekeztek mindent megtenni, az új templomok felépítésében mutatkozó eredményeket felmutatni. Miskolcon ennek első megnyilvánulása a mindszenti templom és plébánia század eleji felépítése. Egy kis betoldás erejéig tájékoztatnunk kell arról, hogy Mindszent sajátos helyet foglalt el Miskolc város közigazgatásában. Ugyanis 1723-ban Miskolc városának azok a lakosai, akik a mindszenti római katolikus templom telkein telepedtek le, nem akartak a város többi lakóival együtt adózni és közösségi terhek viselésében sem akartak a többi városlakóhoz hasonlóan részesülni. Ezért közigazgatásilag, a város tanácsának beleegyezésével különváltak Miskolc városától A különválás miatt a városi magisztrátus ugyanúgy bírálta el a mindszentieket a temetői és harangozási díjak esetében, mintha vidékiek lettek volna. Tudniillik az extráneusok duplán fizettek ezekért a szolgáltatásokért. Mindszent község határa két holdat sem tett ki a belváros közelségében. Ez a különálló katolikus sziget tulajdonképpen a tapolcai apátság Miskolcon lévő két egymás melletti telkére szorítkozott. Az egyik telken állott a mindszenti kápolna, amely 1650 és 1700 között megszűnt, ezért épült a helyén templom. A másik telken a barátok korcsmája volt, amit még a 18. század előtt bérlőknek adtak haszonbérbe. Mindszent, mint különálló község közigazgatásilag csak 1880-ban került vissza Miskolc városához." Mindszenti templom 151 Mv. L. Miskolc város jegyzőkönyvei I. 841. p. Lásd még: NEMES ]., 1865., SOÓS I., 1985. és KOVÁCS B.. 1998.