Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság felekezeti megoszlása
A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA A lakosság felekezeti megoszlása A zálogbirtokosok korában Miskolc város lakossága egyértelműen protestáns vallású, szinte kivétel nélkül református volt. A reformáció első évtizedeiben Luther vallása terjedt Miskolcon, később pedig Kálvin tanait fogadták el. A város, mint testület az 1554. évet követően tért át az új hitre. A 17. század folyamán a kálvinista hit az uralkodó vallás. Igaz azonban, hogy volt a város belterületén két telek, amelyen a 18. század elején épült fel a Mindszenti Katolikus Templom. Ezen a két telken, mint katolikus utcán néhány tucat jobbágy házikó állott, melyeknek lakói a plébánia szolgálatára voltak kötelezve. Maga az őslakosság ugyan református maradt, de a Rákóczi-szabadságharc befejezése utáni katolicizálódási folyamat, ha lassan is, de fokozatosan érlelte a homogén vallású város katolikusainak gyümölcsét. Bár 1728-ban a nemesek között csupán 5, a köznép sorában pedig csak 4 katolikus család volt. A szatmári békét követően gróf Erdődy Gábor püspök azonnal követelni kezdte az egyházi tizedet a református vallású miskolci lakosságtól is. A tizedet a 18. század folyamán a király szedte be, és éppen ezért, király dézsmájának nevezték. Az egri püspök Miskolc városától 500 rénes forintot és két hordó bort követelt királyi dézsma címén. (A város contribuenseinek adózásáról írtakban erről az adóról már szóltunk.) A püspök gyakori zaklatásai miatt Miskolc város vezetése a kamara elnökéhez fordult, hogy Miskolc városa coronale bonum lévén nem köteles királyi dézsmát adni. A kamara elnökének közbenjárásával a végeredmény nem sokban változott. A püspök a maga részéről 400, az egri káptalan részéről pedig 100, összesen 500 magyar (és nem rénes) forintban szabta meg a város dézsmabeli kötelezettségét, amit két hordó borral együtt hűségesen meg is kellett fizetniük. A 18. század közepéről ismerünk dézsmamentesítő okmányokat, amelyeknek birtokában több évre a püspök mentessé tett bizonyos birtokrésze-
