A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Bánkúti Imre: A rozsnyói szenátusi tanácsülés jegyzőkönyve (1706. december 18-20. - 1707. január 21. - február 1.)

A ROZSNYÓI SZENÁTUSI TANÁCSÜLÉS JEGYZŐKÖNYVE (1706. december 18-20. - 1707. január 21. - február 1.) A Nagyszombatban folyó béketárgyalások, amelyeken közvetítőként a császár szövetségeseinek, Angliának és Hollandiának a megbízottai is részt vettek, 1706 július végén eredménytelenül félbeszakadtak. Történetírásunk eddig azt a leegyszerűsítő álláspontot hangoztatta, hogy a kudarcért a császár merev magatartása a felelős, mert nem fogadta el a konföderáció békefeltételeit. Ezek közt szerepelt többek közt az önálló erdélyi fejedelemség visszaállítása, amiről Rákóczi már 1704-ben tudta, hogy Bécs semmiképpen nem fogadja el. A kudarc tehát mondhatni mindkét fél tárgyalási feltételeibe be volt programozva, s köztük nem az döntött, hogy melyiknek van „igaza", vagy melyik követelése „jogos", hanem az, hogy melyik erősebb katonai és diplomáciai téren. Megállapítható azonban, hogy a nagyszombati konferencia a szabadságharc történetének egyik legfontosabb állomása volt, kudarca után Rákóczi kényszerpályára került: egyrészt sürgősen meg kellett teremtenie azokat a feltételeket, amelyek mellett XIV. Lajos hajlandó volt nemzetközileg hatályos szerződést kötni a konföderációval; másrészt a már négy éve háborúskodó és hadszíntér ország lakosságára újabb terheket kivetni a háború folytatása érdekében. A detronizáció javaslatát kimondó ülésen (1707. január 22.) 13 szenátor, az akkor már csak 23 tagú testületnek alig valamivel több mint a fele vett részt. A jegyzőkönyvben a trónfosztást elfogadó rész viszonylag rövid, csak summásan mondja, hogy „pro et contra sok mély discursusok" folytak, de személy szerint senkit meg nem nevez. Azt sem említi, hogy ki terjesztette elő a javaslatot, de minden bizonnyal a fejedelem, miután ő ismertette azokat a leveleket, amelyeket a közvetítőktől kapott a béketárgyalások után, s amelyek szerinte azt mutatták, hogy az udvar tovább sem akar „igazán" békélni. Kitűzték a trónfosztó országgyűlés időpontját és helyét is: február 24-ére Rozsnyóra. Ezt azonban két nap múlva május 1-jére módosították s helyéül Ónodot jelölték ki. A halasztásnak több oka is volt. Aligha lehetett volna ugyanis téli időben egy hónap alatt országos jellegű gyűlést összehívni (még a módosított időpont sem bizonyult reálisnak a diéta a körömi mezőn ugyanis csak május 31-én nyílt meg.) Másrészt előbb követeket szándékoztak azokhoz a hatalmakhoz küldeni, amelyektől segítséget akartak kérni s az ezt megadó uralkodónak a trónt felajánlani. Szerintem a halasztásban közrejátszhatott az is, hogy Rákóczi előbb be akarta magát iktattatni az erdélyi fejedelmi székbe.