A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Fazekas Csaba: II. Rákóczi Ferenc miskolci pátense a vallás ügyéről
lásszabadságának egyik biztosítéka lehetne a lutheránus nagyhatalmak katonai-politikai szövetsége, ugyanakkor Rákóczi leszögezte: a vallás szabad gyakorlásának elvét ezzel együtt is fenntartani kívánja. Ráday ezt elő is terjesztette XII. Károly svéd királynak, akinek azt is kifejtette, hogy a francia király szövetségében teljesen megbíznak egy fontos területet, épp a vallásügyet kivéve. 26 Kitérőként megjegyezzük, hogy Rákóczi diplomáciai tevékenysége ilyen téren sajnos nem vagy csak alig tudta ellensúlyozni a bécsi udvar és a katolikus egyház propagandáját. 27 A pápához és a francia királyhoz intézett egymást követő levelek ellenére neve és mozgalma gyakran már a „katolikusok kiirtásának" szándékával került összefüggésbe. 28 Az említett „60 pont" is mély nyomokat hagyott a külföldi közvéleményben, és nemcsak a katolikus országokéban, hanem például a francia szövetség terve miatt ellenséges angol sajtóban is, amely például felismerte, hogy „a magyar ügy nem csupán protestáns ügy", ugyanakkor bizalmatlan volt a magyar „lázadókkal" szemben. 29 Érdemes röviden felidézni a miskolci pátens utóéletének sorsát. Rákóczi intézkedésének érvényét kiterjesztette a dunántúli (ellenreformációs templomfoglalásoktól talán még jobban is sújtott) területekre is. 30 Rákóczi nem sokkal Miskolcról történt távozása után hívta össze az első, majd ősszel a második gyöngyösi gyűlést. Különösen az elsőnek szánta azt a célt, hogy - Széchényi György kalocsai érsek közvetítésével - megpróbáljon a békefeltételekről egyezséget kötni. Az említett Okolicsányi, mint bécsi megbízott által fellármázott protestánsok túlzó követelései (például az azonnali és teljes templom-visszaadások) azonban éppen val26 Ráday-iratok, 1955. 119.. 123.. 137-139., 141. p. illetve ugyanezek a porosz királlyal kapcsolatosan: Uo. 148-152. p., vö. ZSILINSZKY. 1897. passim. 27 Vö. pl. 1704. november 19-én Rákóczinak a pápához írott levelével. Id.: ESZE, 1980. 291. p. 28 Ld. minderről az idézettek mellett például: ACSÁDY IGNÁC: Magyarország története I. Lipót és I. József korában (1657-171 1). Bp.. 1898. (A magyar nemzet története, VIL) VI. könyv, VIII. fej. [Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek. oszk.hu/00800/00893/html/] A szabadságharc diplomáciatörténeti vonatkozásaival, a pápasággal való kapcsolatával számos tanulmány foglalkozott, ld. további irodalommal: KÖPECZI BÉLA: Brenner Domokos, a Rákóczi-szabadságharc és a bujdosás diplomatája és publicistája. Bp., 1996.; legutóbb: UÖ: A Vatikán és a Rákócziszabadságharc. In: Magyar Könyvszemle. 2002. 4. sz. 361-373. p. [Online: http://epa.oszk.hu/00000/00021/00035/0003-2c7.html] stb. 29 Ld. erről pl.: ANDRÁS LÁSZLÓ: A Weekly Review Magyarországról. In: A Rákóczi-szabadságharc és Európa. Szerk.: KÖPECZI BÉLA. Bp.. 1970. (Aurora, XXXVII.) 75-188. p., 88. p. ,0 R. VÁRKONYI ÁGNES: Szabadságharc az állami önállóságért. In: Magyarország története. 1686-1790. Főszerk.: EMBER GYŐZŐ - HECKENAST GUSZTÁV. Bp., 1989. (Magyarország története tíz kötetben, 4/1.) 173-202. p., 192. p.
