A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Fazekas Csaba: II. Rákóczi Ferenc miskolci pátense a vallás ügyéről
építése nélkül elfoglalt a hanyatt fekvő tunyaság." 15 Az érvelés nagyon jellegzetes: nem kíván semmilyen érzékenységet sérteni, vagyis nem követeli a protestáns vallásszabadságot biztosító 1608. és 1647. évi törvények hely-reállítását, ugyanakkor az ellenreformáció szellemében fogant 1681/27. tc.-et sem annak protestánsellenes tartalma, hanem az idegen papság térnyerésére vonatkozó következménye miatt tekinti nemzeti sérelemnek. (Ezáltal próbál üzenetet megfogalmazni a hazafiassága miatt olykor mellőzött magyar püspöki karnak is. 10 ) Burkoltan, de érthetően juttatja kifejezésre, hogy a felekezeti torzsalkodás elsősorban a Magyarországot le-igázó Habsburg-ház érdeke, és ugyancsak burkoltan, de érthetően a nemzet - különböző felekezetek együttélése nyomán létrejövő egysége mellett foglal állást. Ez utóbbi pedig teljesen megfelelt Rákóczi célkitűzéseinek. A szabadságharc kitörésének a hírét a protestánsok a legtöbb helyen a vallási sérelmeik spontán orvoslásával fogadták, amelynek legnyilvánvalóbb jele a templomok spontán vissza- (sőt, helyenként: el-) foglalásában mutatkozott meg. Rákóczi szándéka volt, hogy a protestánsok jogait biztosítsa, a 17. század ellenreformáciős sérelmeire gyógyírt nyújtson, ugyanakkor mindent el kellett követnie, hogy a katolikusellenesség vádját elhárítsa magától, 17 és megpróbálja eloszlatni azt a képet, hogy a katolikusok a Habsburgok, a protestánsok pedig a kurucok oldalán harcolnak. (Ezen a téren - kétségtelen - csak kisebb sikereket mondhatott magáénak. A katolikus egyházi propaganda jól használta ki a protestánsokkal a katolikus Habsburgok ellen szövetkező fejedelem nyújtotta lehetőségeket, hangsúlyozva, hogy a jó katolikus császár még a békeszerető protestánsok bajait is orvosolja, ezért utóbbiak hozzá hűségesek. 18 ) A templomfog1:1 OSZKKt. Quart. Hung. (= Gyulafehérvári Dobó József omniariuma...) II. köt. 43r-52v., kiadására pl.: Ráday-iratok. 1955. 104-105. p. (Számos kiadása ismert. Megjegyzés: Az eredeti dokumentumokat dolgozatom főszövegében a továbbiakban is a mai helyesírás és központozás szerint idézem.) 16 Ld. erről például: ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve. IV. köt. 1687-1712. Bp.. 1897. (továbbiakban: ZSILINSZKY, 1897.) 134. p. 17 Ld. pl. Rákóczi-emlékiratok, 1985. 105-106. p. 18 Jellemző erre a katolikus felfogásra egy. Fehérváron tartott katolikus gyűlés határozata a szabadságharc utolsó szakaszából: „Azt is nem kevéssé fájlaljuk, hogy kegyelmetek igaz katolikusok lévén, mégis igaz katolikus császár kegyelméhez ragaszkodni idegenségnek, vagy mint egy diffidentiának [= engedetlenségnek] tartja lenni, és ezzel mind minékünk katolikus hazafiainak a gondolkodásra okot adni, hogy ebben a confidentiában [= bizalomban] is az katolikusok kegyelmeteket felül haladják, mintha nem érezné kegyelmetek azt, hogy az igaz hit által egybeköttetett szívek között olyan egyesülés van, mely a külsők között soha nincsen." MOL. G 15. Caps. A.l. Fasc. 13. (= Magyar katolikus egyházra vonatkozó iratok.) sz. n.
