A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - Fazekas Csaba: II. Rákóczi Ferenc miskolci pátense a vallás ügyéről
badságharcot ne pusztán a vallási sérelmeiket orvosló mozgalomként, a katolikusokat pedig arra, hogy ne protestáns mozgalomként értelmezzék. A kihívás óriási volt, és elsősorban Rákóczi államférfiúi nagyságán múlt, hogy - különösen 1704-1705 folyamán - a szabadságharc nem vált vallási színezetű polgárháborúvá. Rákóczi toleráns egyházpolitikájának szintén nagy irodalma van már, 13 a protestánsok és katolikusok összefogására tett kísérleteit már a 19. századi történetírás is elismeréssel, tényszerűen méltatta. 14 A háború okait Európa számára összefoglaló, 1704. január elején készült manifesztum 16. pontja fejti ki, hogyan illeszkedik a szabadságharc célkitűzéseibe, a magyarság sérelmeinek sorába a vallási kérdés: „Kicsoda az, aki előtt titok volna a religiónak (isteni tiszteletnek) megháborításának színes fogása. Bizony, a vallás háborgatása, melyet mind az ország, s mind az impériumi törvények helyben hagytanak, hogy azzal a megrontatott haza szabadságát csúfolhassák, a személyválogatás nélkül megnyomorított csehek példájával régi szokott dolga az ausztriaiaknak a közmondásként: »Eloszlatnak a nagy vizek, s patakokká lesznek«, és ekképpen széjjelszaggatván a haza nagy rendéinek elméjeket, midőn a vallás színe alatt az egyenetlenségnek magvait hintik, alattomban ereje elfogyattatván, tapasztaljuk az országnak romlását. Bizonyságok erre a magok idegen nyelven szóló papjok ellen prédikáló székek, és a kívülvalóknak az 1681. esztendei 27. artikulus ellen engedtetett gazdag oltárok, kiket - midőn csak a pompás jövedelemre vágynak - a magyar nemzetnek lelki 13 Az említetteken kívül ld. alapvető jelentőséggel: MÁLYUSZ ELEMÉR: A Rákóczi-kor társadalma. In: Rákóczi. Emlékkönyv halálának kétszázéves fordulójára. II. köt. Szerk.: LUKINICH IMRE. Bp., 1935. 33-68. p.. 51-62. p.; illetve: LADÁNYI SÁNDOR: A vallási türelem eszméje a Rákóczi-szabadságharcban. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerk.: BENDA KÁLMÁN. Bp., 1980. 311-316. p. Utóbbi a tolerancia-kérdés szakirodalmi álláspontjait is összefoglalja, erre ld. még: KOSÁRY DOMOKOS: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. köt. Bp., 1951. 465. p. stb. 14 A felekezeti szempontok által torzított egyháztörténet-írói látásmód érdekes módon Rákóczi megítélésében - protestáns és katolikus részről - egyaránt ritka. A pártosságot tükröző kivételek egyikeként említjük, hogy Rákóczi erdélyi fejedelemségét illető egyes megítélések szerint Erdélyben „a római katolikus vallás érdekeit féltette és leginkább azokat igyekezett előmozdítani". POKOLY JÓZSEF: Az erdélyi református egyház története. III. köt. 1691-1880. Bp.. 1904. 64-65. p. (Ld. erről: Rákóczi-emlékiratok, 1985. 144. p.) Az utóbbi évtizedekben a vonatkozó kérdésben is más nézetek figyelhetők meg, ld. legutóbb: SlPOS GÁBOR: AZ erdélyi református egyház a Rákóczi-szabadságharc korában. In: In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára. II. köt. Szerk.: TAMÁS EDIT. Sárospatak, 2003. (Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei, 46.) 243-251. p. stb.
