A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanácsülései Miskolcon 1704, 1706
csak azt kell a követnek hangsúlyoznia, hogy az önállóságát visszanyert Magyarország éppen úgy, mint régen, tényező lehet az európai hatalmi egyensúly kialakításában. Kérik tehát, hogy a kedvező alkalmat kihasználva kösse meg a szövetséget. Ha Ausztriával békét kötnek, garantálja Poroszország, hogy a császár megtartja a törvényes új magyar kormánnyal megkötött megállapodását. A protestánsok nevében Okolicsányi Mihály külön előterjesztést adott be. Ismertette a protestánsok veszteségeit Lipót császár országlása idején, majd hangsúlyozta, hogy a szabadságharccal megváltozott a helyzetük. Végül egyházi köntösben megismétli a porosz királynak is előadott központi gondolatot: vegye fel, vagy vétesse fel a protestáns fejedelmek ligájába a magyar református és evangélikus rendeket és vállaljon garanciát a békéért. A lengyel tárgyalások iratai hiányosak. Ráday útja elején felkereste Sieniavskát és Montmejan abbét, a francia lazarista misszió főnökét. A volhiniai, russziai, krakkói és belzi lengyel palatinátus rendjeihez Platthy Sándor tanácsost, a Consilium Aulicum tagját küldte Rákóczi. Mivel a szabadságharc első hónapjaiban a lengyel-magyar határ mentén élő lakosokat a felkelők fegyelmezetlensége, főleg pedig a felkelés színe alatt garázdálkodó rablók miatt tetemes kár érte, Platthy feladata volt, hogy ezeket a sérelmeket orvosolja, elsimítsa, és stabilizálja a viszonyokat. Ugyanakkor közvetítenie kellett Rákóczinak február 6-án, tehát Ráday elindulásával egy időben kelt igazságszolgáltatást ígérő levelét s azt, hogy fel kívánja idézni a két nemzet közös királyok alatti békés életét. 69 A lengyelországi viszonyokat Rákóczi és Bercsényi több forrásból is jól ismerte és a hírek, tájékoztatások hitelességét jól ellenőrizhette. Az ország váltólázas állapotát „az anarchia évtizedei"-ként is jellemzik a történetírók. 70 1702-ben Rákóczi és Bercsényi személyesen élték át a hirtelen változások egyikét, amikor II. Ágost király a svéd előrenyomulás miatt és a hatékony Habsburg-diplomácia eredményeképpen Lipót császárral kötött szövetséget (1702. január 16.-március 11.). Tudták, hogy a varsói konföderáció svéd elvárásnak is engedve 1704. február 14-én II. Ágostot megfosztotta királyi méltóságától, és több királyjelölt neve is forgott a különböző hatalmi csoportok terveiben: Sobieski Jakab, majd Sobieski Alexander, továbbá a Conti herceg, a francia király jelöltje, Sieniavsky, aki a franciabarát lengyel párt és felesége támogatását élvezte, és néhány önjelölt. Jelenthet tehát annyit is Rákóczi utalása a két ország perszonáluniós idejére 1704. február 6-án keltezett levelében, hogy bárki is lesz a király, az akkori békés életet kívánja Rákóczi a maga részéről biztosítani a két ország között. Miskolc. 1704. február 6. Ráday-iratok I. 133-134. SZOKOLAY Katalin, Lengyelország története. Budapest, 1996. 69.
