Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

selők intézték, élükön a megyefőnökkel. A megyei bíráskodást elválasztották a közigazgatástól, és ezzel a megyék törvénykezési hatásköre megszűnt, e feladatokat a megyeszékhelyen felállított császári-királyi (cs. k.) törvényszékek vették át. A megye saját karhatalma (hajdúk, pandúrok) helyett mindenütt létrehozták a zsandár-állomásokat. Az önkormányzat felfüggesztésével megyéink saját politikai élete „kialudt". A németesítés nagy lendülettel indult meg, német lett a tanítás nyelve a kassai középiskolákban is. Borsod vármegyében is megszűnt a közgyűlés, lefoglalták a házi adót, a fegyvertárból elszállították a fegyvereket, megjelentek a csendőrök, a fináncok (pénzügyőr). A falvakban és a városokban cs. k. katonaságot szállásoltak el, a közigazgatás nyelve is a német lett. A megyék összetartásának megbontására az abszoludsta kormányzat területi nyirbálásokat hajtott végre. A megye fiataljai idegenbe kerültek katonai szolgálatra, itt pedig idegenek tartották fenn a rendet. Ebben az időszakban bőven érték Borsodot az elemi csapások. Nagy tűz volt 1861ben Hejőkeresztúron, de a legborzasztóbb volt a szentjakabi tűzvész. Súlyos helyzetet teremtett az 1863-as aszály, amikor áprilistól októberig nem esett eső. Nagyobb lendületet vett a vasútépítés, a közegészségügy fejlődése. (1856-ban Miskolcon megalakult a közkórház.) A szabadságharc bukása után Gömör-Kishont vármegyében számos üldözött húzódott meg: Irányi Dániel rövid ideig Baradna községben lelt menedéket, majd Svájcba szökött rokonaihoz. Tompa Mihályt is elfogták, és két ízben állították Kassán haditörvényszék elé „A gólyához" című verse miatt. A Bach-korszakban idegen nyelvű és származású tisztviselők kerültek az itteni hivatalokba is. Az adó nyomasztóan magasra nőtt, az árúk megdrágultak, az emberek egymás iránt bizalmatianok lettek, a házkutatások napirenden voltak. 1854-ig ötször hirdettek statáriumot a megyében. A passzív ellenállást az adók megtagadása, a behajtás eltiltása jelentette. A nagyobb városokban és községekben több ízben tartottak olyan társas- és jótékony célú rendezvényeket, melyeknek tulajdonképpen politikai hátterük és célzatuk volt. Zemplén vármegyére is a német elnyomatás ideje következett a bukással. Az aradi tizenhárom vértanú után a tizennegyedik zempléni volt, Kazinczy Lajos, honvéd tábornok, Kazinczy Ferenc fia, aki iránt azt a kegyet gyakorolta Haynau, hogy nem kötéllel, hanem golyóval végezzék ki Aradon, 1849. október 25-én. (Haynau többször megfordult a megye