Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

re feszültebbé vált a hangulat, minden korábbit meghaladó volt a nyomor. Az elégedetlenség hozta felszínre a járdánházi bányatelepen a dolgozók fellépését az embertelen munkaviszonyok ellen (1915 január). 1916 végén már a diósgyőri munkások is követelték helyzetük javítását. Az ipari központok munkásai a későbbiekben is szerveztek tüntetéseket, sztrájkokat. A közvéleményt leginkább a nemzedségi propaganda aggasztotta, mely az elszakadást, az új határok követelését hangoztatta. 1917 elején a háború befejezését már minden társadalmi réteg akarta. 1918 első felében fokozódott a bányászok elkeseredése, követelték a szakszervezetek létrehozását (Pereces, Ózd, Somsály). Sajóecsegen egy egész század fellázadt és tiltakozott a frontra küldés ellen. Az összeomlás az emberek többségét így is váratianul érte. Az őszirózsás forradalom eredményeképpen mindegyik megyében (Miskolc, Kassa, Sátoraljaújhely központtal) megalakultak a nemzeti tanácsok. A tömegek lelkesen fogadták a forradalom hírét, de több helyen voltak rendbontások. Borsod megye több községében a tömegekből felszakadó elkeseredettség tetdegességgé fajult: Ernődön a falu frontról hazatért 150 katonája fegyverrel támadt a község vezetőire és a módos gazdákra, követelve szörnyű helyzetük javítását. Zavargások kezdődtek Mezőkövesden is. Sajószentpéteren a munkások tüntető felvonulást rendeztek, eltávolították a középületekről a „királyi" táblákat és a köztársaságot éltették. Sajóbábonyban a bányászok a kocsmában ülték meg „Tisza István halotti torát". 1918 decemberében megalakult Miskolcon a Kommunista Párt helyi szervezete (Pelyhe János és Krausz György irányításával), azonban befolyásukat eleinte nemigen tudták éreztetni, mert a helyi szociáldemokrácia, és annak vezetője, Reisinger Ferenc erősen kommunista ellenes volt. A Tanácsköztársaságnak szembe kellett néznie azzal, amivel a Károlyi-kormány nem tudott megbirkózni: a szomszédos államok antant által támogatott intervenciójával. A csehek, — csakúgy, mint a többi szomszédos állam — arra törekedett, hogy Magyarország testéből minél nagyobb darabot szakítson ki. Ennek jegyében vonultak be 1918. december 29-én Kassára, megszállták szinte a teljes Gömört, Észak-Zemplént és Tornát. Szándékukban állt a nógrádi-borsodi iparvidék bekebelezése is. A szétzilált, szétzüllesztett, gyakorlatilag megszüntetett magyar hadsereg nem lehetett akadály a cseh intervenció számára. A tanácskormány kétségbe-