Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

hanem a belügyminiszter állítsa ki az útleveleket. Nagy gondot okozott a katonaság elhelyezése, ezért Miskolcon gyalogsági és huszárlaktanyákat építettek. Ebben az időben több elemi csapás volt, mint valaha, sok falu pusztult el vagy jutott koldusbotra. Az 1878. évi nagy áradás Miskolcot sem kímélte. Ebben az időszakban Zemplén vármegye életét az Andrássy testvérek irányították (Manó, Aladár, Gyula grófok). Nyomorúságos volt a pénzügy, az útügy, az igazgatás. „Lábra kapott" a szabad gazdálkodás, az átöröklött hibák és mulasztások rendbetételén fáradozott a főispán, az alispán és a tisztikar. 1856-ban sikerült megépíttetni az első műutat a megyében Kassa és Jablonca között, 34 km hosszúságban. Ekkor jelentek meg az első pénzintézetek, egyesületek. A millenniumra készülve a vármegye főjegyzője (Dókus Gyula) indítványozta, hogy minden vármegye díszbandériumot hozzon létre és küldjön az 1896. június 8-ai ünnepségre, Budapestre. Erőn felül tudta ezt teljesíteni Zemplén, de rendkívül büszke volt, hogy tőle ered a kezdeményezés. A polgárosodás korában felgyorsult a fejlődés, korszerűsödött a megyei közigazgatás. Rendezték a települések jogállását, s ennek folytán volt olyan egykori mezőváros, amely nem tudta vállalni a képviselőtestület fenntartásával és működtetésével járó terheket, átalakult községgé (pl. Sárospatak, Tokaj, Gönc, Mezőkövesd). A XX. század elején még egy jelentős változás ment végbe a törvényhatósági beosztásban: Miskolc város hosszú küzdelem után megkapta az önálló törvényhatósági jogot (1909). A korszak végén, az 1910-es népszámlálás szerint a régió legnépesebb városa Miskolc (51.000 fő), nem sokkal elmaradva követte Kassa (44.000 fő). Míg Borsodban kialakult néhány középváros (Mezőkövesd és Diósgyőr 17-17.000 fő), addig Abaújban Kassán kívül nem volt jelentős település, a többinek a lakossága az 5-6.000 főt sem haladta meg. Gömörben a két legnépesebb település (Rimaszombat és Rozsnyó) is mindössze 7.000 fő, illetve 6.500 fő. Zemplénben a székváros, Sátoraljaújhely a legnépesebb (20.000 fő), a második, Sárospatak ennek kevesebb, mint a felét tudta felmutatni (9.400 fő). A vármegyék lélekszám gyarapodása is erősen eltérő. Ezen a téren egyértelműen Borsod vezetett (1851-1910 között a növekedés 120.000 fő), megközelítette ezt Zemplén (90.000 fő), viszont Abaúj-Torna és