Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

hiedelemvilág, addig bizony gyakoriak voltak megyéinkben is és nem egyszer jártak együtt kegyeden kínvallatással és boszorkánypróbákkal, vagy végződtek halálos ítéletekkel. A büntetőperes iratok nagyon jó betekintést nyújtanak a korabeli társadalmi viszonyokba - sajnálatos, hogy később éppen ezeket selejtezték ki tömegesen a levéltárak. - Ami a polgári pereket illeti, ezek túlnyomó többsége birtokper. A XVIII. században jelentősen megnövekedett a határperek száma is, ami jól mutatja a hódoltság utáni bizonytalan birtokjogi állapotokat. Az 1723. évi törvény új feladatot is adott a vármegyei törvénykezésnek: az úgynevezett nemességvizsgáló 1 Örvényszék felállítását. E törvényszék különösen nagy szerepet kapott megyéinkben, ahol az országos átlaghoz képest is igen magas volt a kisnemesség száma és aránya. A törvény előírása szerint a nemességvizsgáló törvényszék előtt minden kisnemes, akinek nemessége nem volt kétségbevonhatatlan, köteles volt megjelenni, ott a nemeslevelét bemutatni és bizonyítani leszármazását attól az őstől, aki a nemességet szerezte. A törvényszék működése során sok visszásságra is fényt derített: armálisok meghamisítására és eltulajdonítására, jogosuladan használatára és hasonlókra. A visszaélések elkövetőit a törvényszék büntette és a jobbágvok közé sorolta - ilyen módon is növelve az adófizetők számát az állam es a földesurak hasznára. Ahogy megtörtént a birtokviszonyok átrendeződése, máris megkezdődtek a telepítések. Északi, nyugati, keleti hegyvidékekről szlovákok és ruszinok indultak több hullámban délnek. A német birodalomból, német nyelvterületről is érkeztek telepesek. A nagy kiterjedésű, a hegyvidékinél kedvezőbb adottságú földek, a három-ötévi adómentesség és egyéb kedvezmények nem lebecsülendő vonzerőt jelentettek. Adatok mutatják, hogy Tiszakeszi földesurai, a Tornallyiak, Karácsondiak már 1689-ben ötéves adómentességet ígérő telepítési felhívást tettek közzé. Korán újjátelepült például Borsodban Szederkény (1691), Boldva (1693), Nyárád, Sály (1697) és Tard (1701). Közvetlenül a Rákóczi-szabadságharc után, 1711-ben Felsőzsolca és Ostoros. Az 1720-as években telepítettek hutákat, létesítettek hámorokat a Bükkben, a diósgyőri koronauradalom erdős területein. Ezek munkásai szlovák telepesek. Kimutatható a megyéken belüli népmozgás is. Az Alföld széléről, Szabolcsból érkeztek telepesek, elsősorban a Tisza menti területekre. Ezek magyarok, de a lakosok zöme más etnikumú, mindenekelőtt szlovák (Árvából, Sárosból és a többi