Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

a teljes nemesség részvételére. Az arra kötelezettek, elsősorban a szolgabírák továbbra is a számadószékeken mutatták be számadásaikat, amelyek azonban jóval részletesebbek és alaposabbak voltak, mint a korábbi időkben. A tisztségviselőket az építőszékeken választották meg. Új jelenség viszont, hogy bizonyos nagyobb ügyek intézésében mind gyakrabban küldött ki a közgyűlés állandó és ideiglenes bizottságokat. Ilyen kirendelt bizottság intézte például az úrbérrendezést, amely 1770 és 1772 között zajlott le vármegyéinkben. A rendezés célja a földesúr-jobbágy viszony szabályozása és ellenőrizhetővé tétele volt, mivel a korábbi évszázadokban nagy egyenedenség alakult ki ezen a téren. A vármegyei bizottságok végezték el a korábbi állapotok felmérését (a 9 kérdőpontos vizsgálat), amelyből átfogó képet kaphatunk a rendezés előtti viszonyokról. A bizottságok írták össze a más elbírálás alá eső szőlőket és irtványföldeket, sorolták osztályokba az egyes települések határát, s ennek alapján határozták meg a kül- és beltelkek nagyságát. E bizottságok határoztak vitás ügyekben, készítették el a jobbágyi kötelezettségeket és jogokat tartalmazó táblázatokat, hirdették ki az urbáriumot és ellenőrizték később annak betartását. — Egy másik jellegzetes ilyen típusú intézmény az úgynevezett inszurrekcionális bizottság volt, amely a vármegyét, mint testületet alkotó nemesség „legszentebb kötelezettségét", a nemesi felkelést szervezte meg. Ez a korábban fontos, de a XVIII. századra már elavult intézmény még viszonylag komoly szerepet kapott az osztrák örökösödési háborúban, majd a század végén, a napóleoni háborúk idején a katonai kormányzat megkísérelte modernizálni, kevés sikerrel. Az inszurrekcionális bizottságok feladata volt a hadra kötelezett nemesség összeírása, a törvényes mentességet kérelmezők kérvényeinek elbírálása, a hadi felszerelés beszerzése, a hadra keltek szemlézése és a szemlék alapján az egyes csapatok felállítása, a tisztek megválasztása, az élelmezés megszervezése — és még hosszan sorolhatnánk a feladatokat. A vármegyék a XVIII. században is tartottak törvényszékeket mind a polgári, mind pedig a büntetőügyekben. Új jelenség, hogy a Helytartótanács erre a területre is kiterjesztette ellenőrzését és azokat a pereket, amelyekben halálos ítéletek születtek, bekérte ellenőrzésre. Ezeknek az ellenőrzéseknek a következménye például az a rendelet, amellyel Mária Terézia 1756-ban országosan betiltotta a boszorkánypereket. E különleges perek, amelyekből egyedülálló módon tanulmányozható a korabeli