Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

állapítottak meg és vizsgálták, hogy az elítélt alávethető-e testi fenyítésnek: egyszóval irányították a megyék egészségügyét. Olykor különleges feladatokat is kaptak a központi kormányzattól: így például Mária Terézia uralkodása alatt kimutatást készítettek a szénlelőhelyekről és kémiai vizsgálat alá is vették az ásványi szenet, vagy az 1760-as években megvizsgálták a gyógyfürdőket és az ásványvizeket, s e munkáról ugyancsak jelentést terjesztettek a Helytartótanács elé. Borsod vármegye legnevezetesebb fizikusa, Benkő Sámuel évtizedeken keresztül érdekes meteorológiai megfigyeléseket végzett, amelyeket megkísérelt összekapcsolni az egyedi és járványszerű betegségek megjelenésével, amint azt hat kötetes fő műve is bizonyítja. E sokirányú tevékenysége mellett még Miskolc történetének a megírására is futotta idejéből, ami jól jelzi széles műveltségét. A szakszerűség igénye jelenik meg a levéltárak esetében is. A vármegyék a hiteleshely-jellegű tevékenységüknek is köszönhetően kezdettől fogva törekedtek arra, hogy megőrizzék az őket illető vagy általuk létrehozott iratokat: elsősorban a közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvre ügyeltek gondosan, amelyeket a jegyzők mintegy hivataluk jelképeként adtak át utódaiknak. A megőrzés és még inkább a nyilvántartás azonban esetieges volt. A XVIII. század közepétől központi rendeletek szabályozták a levéltári rend kialakítását: az e rend szerint létrejött levéltárak mind a mai napig a megyei levéltár magvát alkotják. A század végén pedig egy egészen újfajta szakértelem jelent meg e területen: a történeti érdeklődés, amely felfedezte a régi iratok értékét. Megyéinkben ennek Zemplén vármegye levéltárosa, Szirmay Antal az első képviselője, aki — mintegy jelmondatként — felíratta a levéltár ajtajára: Hic mortui vivunt et muti loquuntur (Itt a holtak élnek és a némák megszólalnak). Szerteágazó levéltári kutatásai alapján nemcsak az első megyetörténeti munkák fűződnek a nevéhez, hanem tevékeny szerepet játszott - korai nyelvújítóként — a magyar közigazgatási nyelv megteremtésében is. Munkáját Kazinczy Ferenc folytatta méltó módon. A vármegyei élet fő színtere továbbra is a közgyűlés volt, ahol kihirdették a központi rendeleteket, intézkedtek azok végrehajtásáról, megválasztották a tisztségviselőket és az országgyűlési követeket, meghallgatták a jelentéseket a fontosabb ügyekről. A közigazgatási feladatok bővülésével azonban egyre nagyobb szerepet kaptak a részgyűlések, hiszen ezen ügyek intézése egyre inkább megkívánta a szakértelmet, nem volt szükség