Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

Ami a vármegyék vezetőit és tisztségviselőit illeti, nem sok változás történt a korábbi időkhöz képest: a főispánokat továbbra is a király nevezte ki a főrangúak közül, az alispánokat és a szolgabírákat, valamint a jegyzőket a megyei nemesség választotta. A feladatok bővülése következtében azonban szükségessé vált a másod-, sőt harmad-alispánok választása, mint ahogyan a szolgabírák is helyetteseket kaptak. Hamarosan a jegyzőnek is lett helyettese, s munkájukat több írnok is segítette. A tisztségviselők díjazását vármegyei rendeletek, azaz statútumok határozták meg. A modernizációt elsősorban az új hivatalok megjelenése jelezte. A század második felében létesítették a vármegyei mérnöki hivatalt, amelyet megyéinkben is földmérésben, építészetben jártas személyek töltöttek be. Feladatuk volt a települések határainak kijelölése és térképre vitele, az utak, gátak és hidak építése, karbantartása. Terveztek középületeket is: így például az új megyeháza Miskolcon Reindl Ferenc mérnök tervei alapján épült meg, de a katonaság elszállásolására szolgáló kvártélyházakat is megyei mérnökök tervezték, ahogyan a kő- és fahidak többségét is. Ha valahol malom épült, a vízelzárás következményeit ugyancsak ők számították ki. Különösen nagy feladatot jelentett nekik az úrbérrendezés során a jobbágy földek, a kül- és beltelkek, a legelők és rétek kimérése. Munkájuk eredménye számos szép, kézzel rajzolt térkép a levéltárak őrizetében. De emlékük a néphiedelmekben is fennmaradt: az éjszaka kísértő „tüzes inzsellér" alakját nyilván a községhatárok kimérésében betöltött, az emberek számára sokszor negatív szerepük hozta létre. Talán még fontosabb volt a megyei főorvos (korabeli terminussal: fizikus vagy természetvizsgáló) hivatalának létrehozása, amely az 1740-es évek elején (nyilván a pestisjárványnak köszönhetően) jelent meg, s amelyet a központi kormányzat az 1760-as években tett kötelezővé. A főorvosok magasan képzett, egyetemet végzett személyek voltak és fő feladatuk természetesen a megye közegészségügyének felügyelete volt. Ebben az úgynevezett chirurgusok (seborvosok) voltak a segítségükre, minden járásban legalább egy, akik orvosi ismereteiket általában a hadseregben szerezték meg. A főorvosok képezték és ellenőrizték a bábákat. Az első magyar nyelvű, Pozsonyban megjelent bába-tankönyv szerzője Borsod vármegye zempléni származású főorvosa, Domby Sámuel volt 1764-ben. Ok ellenőrizték a járási székhelyeken létesülő gyógyszertárakat is: erről minden esztendőben jelentést készítettek. Ezenkívül halálozási okokat