Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

nemcsak a török-magyar szembenállás jellemezte, hanem a Habsburgok vezette királyi Magyarország és Erdély szembenállása is. A felek közötd frontvonalak itt húzódtak (jellemző, hogy Borsod vármegye három legfontosabb vára közül Eger török kézen volt, Szendrőt általában császári katonaság védte, míg Ónod az erdélyi fejedelmi székben ülő Rákócziak egyik birtokközpontja volt). A felsőmagyarországi vármegyék (közöttük Borsod, Gömör, Torna, Abaúj és Zemplén) Bocskai, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György alatt inkább Erdély irányítása alá tartoztak. Az itt lakó nemesek, de a hajdúk és a jobbágyok is rendszeresen ott voltak az erdélyi hadsereg Habsburg-ellenes hadjárataiban. Megyéink birtokos nemesei közül sokan vettek részt a Wesselényi-féle összeesküvésben, majd ennek bukása után bujdostak Erdélybe és Thököly párthívei lettek. A török elleni felszabadító háború rendkívül súlyos terheket rótt területünk lakosságára, valamint a Felsőmagyarországot megszálló császári sereg és adminisztráció is követett el súlyos törvénysértéseket (amilyen például az eperjesi vésztörvényszék felállítása és működése volt 1687-ben). Nem csoda tehát, hogy itt kezdődtek azok az események, amelyek a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcba torkollottak. Az 1697-ben kirobbant hegyaljai felkelés leverését követő szórványos Habsburg-ellenes megmozdulásoknak 1703-ban állt az élére a lengyelországi bujdosásából hazatért ifjú Rákóczi. Felkeléséhez azonnal csatiakoztak az északkeleti vármegyék, így a kezdetben szegénylegényekből, szökött katonákból álló serege jelentősen megerősödött és gyorsan elfoglalta Felsőmagyarországot. Megyéink nemessége is Rákóczi oldalára állt: igen sokan harcoltak zászlaja alatt, a birtokosok közül pedig fontos tisztségeket töltöttek be. Ez utóbbiak közül ki kell emelni Borsod vármegye alispánját, Szentpéteri Imrét, akit Rákóczi 1704-ben nevezett ki a Tiszán inneni hadak főparancsnokává és akire Eger, illetve Szendrő várának hódoltatását bízta. Szentpéteri egészen a nagymajtényi fegyverletételig kitartott a fejedelem oldalán. Nemcsak hadi, hanem fontos politikai események színhelye is területünk a szabadságharc évei alatt: az 1707-ben tartott ónodi országgyűlés mondta ki például a Habsburg-ház trónfosztását. A hódoltság korának másfél évszázada igen jelentős változásokat hozott megyéink társadalmában. A népességszám jelentősen lecsökkent főleg a hódoltsággal határos részeken. Borsod vármegye egri járását például a