Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)
ság fenntartására szolgált; az ennek a beszedésével járó feladatok egy része a vármegyék apparátusára hárult. Ugyancsak országgyűlések határoztak az egytelkes nemesek és az egyháziak alkalmankénti adóztatásáról, mint ahogyan országgyűlések rendelték egyes vármegyék jobbágyait meghatározott várak erődítési munkálataira is. A meghódolás viszonylagos nyugalmat hozott területünk lakosságának — azért viszonylagost, mert sem ez, sem a békekötések nem tartották teljesen vissza a török portyázókat a betörésektől és fosztogatásoktól. így például 1566-ban a török segédcsapataiként megjelenő tatárok pusztítottak elsősorban Borsod déli és középső területein, de eljutottak egészen Rimaszombatig. A különféle árucikkekben bővelkedő vásárok is gyakran voltak célpontjai a portyáknak: így például 1573 és 1588 között a törökök három alkalommal ütöttek rajta a híres szikszói vásáron. Mindhárom alkalommal komoly csata kerekedett a vásározók védelmére siető végváriak és a portyázok között. A végváriak 1588-ban aratták a legnagyobb győzelmüket: ennek a csatának a hőse Rákóczi Zsigmond egri (korábban szendrői) főkapitány volt. A legnagyobb veszedelmet a tizenöt éves háború hozta a területünkre. Ennek legfontosabb, az egész háború kimenetelét befolyásoló csatáját Mezőkeresztes határában vívták 1596-ban a szembenálló felek. A csata jelentősségére jellemző, hogy Mohács óta először itt került szembe egymással a magyar királyi és a szultáni fősereg (az előbbit a Báthory Zsigmond által vezetett erdélyi hadsereg is támogatta, míg a törökök igen nagy létszámú tatár segédhadakkal rendelkeztek). A királyi sereget Miksa főherceg irányította, a török sereget — amely a csatát megelőzően elfoglalta Egert — maga III. Mohamed szultán. A több napig tartó csata döntő ütközetére október 26-án került sor. Ennek kezdetén a királyi és az erdélyi seregek jelentős sikereket értek el, maga a szultán is elmenekült a csatatérről. A hátrahagyott tábort fegyelmezetienül fosztogatni kezdő katonákra azonban rátörtek a korábban talán csak taktikából megfutott szpáhik. Ellentámadásukat a királyi sereg nem tudta kiállni, előbb saját táborába vonult vissza, majd felszerelését is hátrahagyva elfutott, csaknem 15.000 halottat veszítve (a törökök embervesztesége még ennél is nagyobb volt). Eger török kézre kerülésével és az egri vilajet megszervezésével száz évre megszilárdult a hódoltság területünkön. A XVII. századot azonban