Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

amely szerint a királyi adományozás egyeden mértéke, hogy nincs mértéke — következtében, s még inkább a tatárjárás után változott meg erősen. Ekkor hatalmas magánbirtokok jöttek létre, amilyen például az Ákos nemzetség diósgyőri és pelsőci uradalma, a Rátót nemzetség putnoki uradalma, a Balog nembéliek balogvári uradalma. A pelsőci uradalom arra is példával szolgálhat, hogy milyen mértékű betelepítésekkel járhatott együtt a szervezés: az itt alakuló bányavárosok ellátására létesített agrártelepüléseknek köszönhetően meghétszereződött a lakosság. Az egyházak birtokszerzésében az esztergomi érsek, illetve az egri püspök és káptalan járt élen, de bőkezű adományokkal látták el alapítóik a kolostorokat is. E kolostorok közül királyi alapítású lehetett a boldvai bencés monostor, amely a második tatárjárás alkalmával pusztult el és ahol egyes feltételezések szerint a Pray-kódex és benne a legkorábbi magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd is készülhetett. Közös temetkezési hely céljára a nemzetségek is alapítottak monostorokat, így például az Abák egyik ága Százdon, a Miskolc nemzetség Tapolcán, az Örösúr nemzetség Kacson, vagy a Hanva nemzetség Hanván. A százdi monostor alapítólevele jól jelzi azokat a társadalmi változásokat, amelyekkel ezek az adományozások jártak. Az oklevél szavai szerint a monostor új birtokairól mindenkinek távoznia kellett, aki a szabad névre igényt tartott. A helyben maradt korábbi szabadok tehát szolgák lettek, a többiek pedig azokon a területeken telepedtek le, ahová még nem ért el a földesúri hatalom, azaz a gyepűk környéki erdős, lakadan vidékeken. Az ország életében is jelentős események nem kerülték el megyéink területét, bár kevés ilyen jellegű híradás maradt fenn az írott forrásokban. Ezekben megyéinkkel először a Péter királyt elűző pogánylázadás eseményeivel kapcsolatban találkozunk. 1046 őszén Abaúj váron fogadták a fellázadt pogány tömegek Vazulnak a száműzetésből hazahívott fiait, Leventét és Andrást. Talán nem véledenül itt: joggal feltételezhetjük, hogy a Szent István által elkezdett, majd Péter által tovább erőszakolt „rendszerváltás" miatt e vidéken szenvedtek súlyos sérelmeket a hatalomból kiszorultak. Az ezt követő évtizedekben, bár írott források nem említik, gyakoriak lehettek a hadjárások. Tudjuk, hogy Bélát, majd fiait, Gézát és Szent Lászlót, sőt Könyves Kálmánt is lengyel seregek segítették trónra az inkább német támogatásban bízó ellenfeleikkel szemben. Lengyelek segítették II. Béla ellenében a trónkövetelő Boriszt is. A csatát a Sajó partján (talán valahol