Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

tatásban, hogy eredetileg hozzá tartozhatott Ung vármegye is. Mindenesetre tény, hogy a korai időszakban két igazgatási egységgel is találkozunk a területén: a pataki és a szerencsi ispánsággal. Ami az előbbit illeti, királyi magánbirtok, erdőispánság lehetett (Anonymus is megjegyzi, hogy I. András király szerezte meg eredeti birtokosaitól és épített itt rezidenciát, mivel felesége a fenyegető német támadás árnyékában itt érezte biztonságban magát). Nehezebb a szerencsi ispánság megítélésnek a kérdése. A kutatás újabban arra hajlik, hogy nem világi különigazgatási egységet kell látnunk benne, hanem inkább egyház-igazgatásit: önálló tizedszedési kerület lehetett és csak alkalmilag nevezhették ispánságnak. A zempléni vár birtokai mind a megye határain belül, annak is déli és középső, síkvidéki részein terültek el: az északi, erdőkkel borított rész a gyepűhöz tartozott és csak később települt be. A vármegye ispánja viszonylag későn tűnik fel az oklevelekben. A XIII. század elején azonban említik az itteni várnépeket és várjobbágyokat, valamint a tisztségviselők közül az ispán helyettesét, a várnagyot, a hadnagyot és a századost. Egyház-igazgatási szempontból egyetlen főesperességet alkotott: ennek a XIV. század közepén a pápai tizedjegyzékben összeírt falvai mutatják, hogy a vármegye területe már azonos volt az újkorból ismert területtel. A szintén Szent István-kori alapításúnak tartott Gömör vármegye központja a Sajó mellett elhelyezkedő gömöri földvár volt. A vár birtokai a Sajó és a Balog folyók völgyében, illetve a Rima alsó folyása táján helyezkedtek el. Ez mutatja, hogy a magyarok itt is a folyóvölgyeket szállták meg, míg az északi, egészen a lengyel határig nyúló erdős területek lakadanok maradtak. Gömör is határvármegye volt, az úgynevezett „gömör-őrök" telepei a Szepességben is megtalálhatóak voltak. Az első birtokosok a Hanva nemzetség tagjai voltak. A vár ispánja először a tatárjárás évtizedében bukkan fel oklevélben, a várszerkezetből ismerjük a helyettesét is, valamint a várjobbágyokat és a várnépeket, illetve a bizonyos kiváltságokat élvező jobbágyfiúkat. A gömöri főesperesség az esztergomi érsekség alá tartozott, kiterjedése a XXV. század derekán megfelelt az újkori Gömör vármegye területének. Az öt vármegye közül legkésőbb Torna alakult ki. Kezdetben királyi magánuradalom, úgynevezett erdőispánság volt - ennek emléke például (Hidvég)ardó neve — és a határvármegye Borsodhoz tartozott. Ugyanakkor mint királyi uradalomhoz, jóval nagyobb területek tartoztak hozzá,