Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

ban találkozunk, tisztikarából a XIII. századi források említik a hadnagyot, a várnagyot, a kikiáltók elöljáróját, a századost és a törvénybe idéző billo gost. A várföldeken, amelyek a megye határain belül — és itt is az északabbi részeken — terültek el, a várjobbágyok és várnépek gazdálkodtak. A XIV. századi pápai tizedjegyzék tanúsága szerint a vármegye és a főesperesség határai tökéletesen megegyeztek. Újvár királyi vármegye eredetileg hatalmas területet foglalt magába: a későbbi Abaúj, Heves és Sáros vármegye területét, valamint — egyes vélemények szerint — a mai Dél-Borsodot is, amely terület összekapcsolta a két nagy megyerészt. Minden bizonnyal az ugyancsak kabar eredetű Aba nemzetség szállásbirtoka volt. Központja a mai Abaújvár határában emelkedő földvár, amelynek sáncait szintén gerendákkal erősítették meg. A hagyomány szerint ezt maga Aba Sámuel építtette, s ő szervezte vármegyévé is a területet. Elképzelhető, hogy még Szent István idejében valóban ő volt a vármegye első ispánja. A vár közepén templom állott, kora Árpád-kori temetővel. Az ásatások során egyedülálló leletként egy ércpecsét is előkerült, amelyet talán a vármegye billogosa, törvénybe idézője használt. A XIII. század első felében, amikor a borsodi várnépek expanziója kiterjedt a Bükkaljára és a Tisza-vidékre is, az addig nagy kiterjedésű Újvár megye területileg kettévált és a délebbi rész — a későbbi Heves vármegye — megindult az elkülönülés útján. Nem sokkal ezután kezdődhetett az északi, a lengyel határig terjedő rész közigazgatási átszervezése is. Itt, a gyepű környékén eredetileg egy királyi erdőbirtok terült el, amelyből Sáros vármegye alakult ki. A középső területek, azaz a Hernád völgye és annak környéke maradt tehát az abaúj vári ispán uralma alatt, s így jött létre történeti formájában az önálló Abaúj vármegye. Ennek határain belül is létezett a XIII. század végén egy külön igazgatási egység, az úgynevezett vizsolyi ispánság, amely tíz, németek által lakott és a királyné által birtokolt falura terjedt ki. Abaúj vármegye egyházszervezete a XIV. század derekára szilárdult meg a főesperesség történeti határainak a rögzülésével. Az Újvár megyével keletről szomszédos Zemplén vármegye központja a Bodrog folyó mellett álló zempléni földvár, amely kelta kori (a nevéből ítélve talán szláv) erődítmény volt, a gerendákkal megerősített sáncait azonban már a magyarok építették. Legyezőszerűen kiterjedő alakja mutatja tipikus határvármegye voltát. E szabályosság miatt merült fel a ku-