Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Régiónk és az Európai Unió (Fazekas Róbert)

Az építőipar jelentőségét mutatja a foglalkoztatottak száma. Ez az iparág nagyon sok technikát és sok munkaerőt igényel. Az élő munkaerő nagyobbik része betanított vagy segédmunkás volt. Ez is oka annak, hogy a munkanélküliek aránya igen magas megyénkben, hiszen az alacsonyan képzettek, vagy a szakma nélküliek nehezen találnak új munkahelyet. Az építőipar munkaerőigénye az 1970-es 9.525 főről 1980-ra 13.615-re nőtt. Az emelkedés mértéke 3.090 fő, aránya közel 30%-os. 1990-re a munkaerőigény 8.068 főre apadt. A munkaerő létszáma 5.547-tel csökkent, aránya a 40%-hoz közelít. Az ilyen méretű, arányú csökkenés súlyos gond a foglalkoztatásban, mert senki nem készült fel arra, hogy 5 évvel később, 1995-ben, már 3.500-an sem fognak dolgozni ebben a szektorban. Arányaiban a csökkenés újabb 40%-ot tett ki, 90-hez képest. 1997ben 2.900, 2000-ben 4.700 fő dolgozott ebben az ágazatban, csak remélni lehet, hogy ez foglalkoztatási szint megmarad. Az építőipari foglalkoztatás mindig nehezen mérhető adat. Ennek a mérési nehézségnek oka az, hogy a magánerős építkezéseken a rokonok és barátok is sokat segítettek. A családi házak igen nagy hányada így, kalákában épült. Napjainkban a magánerős építkezések most is zömében így folynak, de az építőipari vállalkozások nemegyszer alkalmaztak fekete- (illegális) és szürke (félig törvényes) munkavállalókat, őket nagyon nehéz felmérni, inkább csak megbecsülni lehet. A megye gazdaságágban különösen foglalkoztatási szempontból igen nagy szerepet kapott a mezőgazdaság. A múlt idő alkalmazása jogos, hiszen az elmúlt 20 évben 1/10-re csökkent az ágazatban foglalkoztatottak aránya. 1980-ban a mezőgazdaság szervezettsége igen nagyfokú volt, állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben folyt a munka. A gazdaság modernizációjának természetes velejárója a mezőgazdaság fejlődése is. A gépesítés és az új termelési technológiák terjedése miatt állandóan csökken az élőmunkaerő-igény. 1990-ig 15.000 fővel csökkent az agráriumban foglalkoztatottak száma, de a következő öt évben tovább csökkent és 10.000 alá esett. A mezőgazdasági alkalmazottak száma 1990 után többek között azért is csökkent olyan gyorsan, mert a termelőszövetkezetek feloszlottak, és az eddigi alkalmazottak közül sokan nyugalomba vonultak, mások az iparban vagy a szolgáltató szektorban próbáltak munkához jutni, megint mások vállalkozóként a földművelést, állattenyésztést választották. A pontos adatokat itt is nagyon nehéz megállapítani, mert a foglalkoztatás módja a munkavállalás ellenőrizhetősége problémás. A mezőgazdaságban zajló folyamatokat nemcsak a munkaerő változásaival jellemezhetjük. Fontos adat a termőterület mérete. Ez az adatsor lassú csökkenést mutat. A csökkenés egyenletesnek mondható. A szántóterület aránya is csökkent, de a csökkenés mértéke gyorsabb volt, mint a