Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

támasza szorult helyzetében. Ezek a közösségek a természet kínálta le­hetőségeket kiaknázva lakhelyeket, házakat építettek, ami megvédte őket a szélsőséges időjárási elemekkel szemben, és őrizte legféltettebb kincseit. Testüket ruhával fedték be, ami sokféle szerepet betöltött, díszítette a tes­tet, hirdette viselője közösségben betöltött helyét, és nem utolsó sorban védte a belebújt embert a hidegtől, széltől esőtől, forróságtól. Az agyag­művesség jelentősége az előbb felsoroltakhoz mérhető. Egy edény nem­csak arra jó, hogy elkészítsenek benne, vagy fogyasszanak belőle élelmet, hanem a raktározás gondján is segít. A világ minden táján készítenek agyagedényeket az őskortól kezdve. Az egyszerű, napon szárított edények voltak az első darabok. Ezeket úgy készítették, hogy a sárból hosszú hurkákat sodortak, ebből csigavonalban feltekerve elkészítették az edény alapját, majd ennek az alapnak a pere­mén körbetekerték a hurkákat, miközben állandóan nőtt a fal magassága. Ezzel a módszerrel olyan edény készül, aminek nem egyenletes a falvas­tagsága, ráadásul a napon szárítás nem teszi a vízzel szemben ellenállóvá. A fejlesztésnek két problémát kellett megoldania, az egyik, hogy az edény fala egyenletes vastagságú legyen, a másik, hogy ne málljon el, ha víz éri. Az első problémát a korongolás technikájával oldották meg. Egy forgó lapra helyezték el az agyagdarabot, és így tengelyesen szimmetrikus, egyenletes falvastagságú edényeket tudtak készíteni. A másik problémát úgy oldották meg, hogy nem csak a napon szárították az edényeket, ha­nem kemencében, magas hőfokon kiégették. Ezzel az eljárással az edény nem mállott szét ha vízzel érintkezett, de továbbra is áteresztette a folya­dékot porózus anyagán. Az edény szigetelésére alkalmazták a mázazást, s mivel a máz színezhető, egyben a termék színezésére, díszítésére is al­kalmas volt. Az edények alakját mindenhol a felhasználói igényekhez ala­kították, ezért az azonos funkciójú edények között nincs nagy különbség. Mivel a díszítést a vásárlókör ízlése határozta meg, ezért ebben sokkal nagyobb a változatosság, és egy-egy tájhoz jobban kötődik. Az edények szerepe igen jelentős a termelő-gazdálkodó ember életé­ben, hiszen kettős funkciót betöltő eszköz. Használták ételkészítésre és tárolásra egyaránt. Az edények beszerzésekor nagy hangsúlyt kapott a minőség és a tartósság. Igaz, hogy az agyag a Kárpát-medence szinte minden sarkában előfordul, nem készítenek minden faluban edényeket, mert nem minden agyag alkalmas nyersanyagnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom