Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

a csizma szára megkeményedett, és csőszerű lett. Sokfelé sarkantyút kötöttek a sarkára, ami a járást nem könnyítette meg, de viselőjének növelte tekintélyét. Sarkantyút a nemes urak viseltek és a lovas katonák, egyszóval a férfitársadalom legbecsültebb tagjai. A paraszti viselet eme darabja erősítette viselője önbecsülését, jobban hasonlított így a mértékadó körök képviselőihez. A csizma viseletéhez társult még néhány érdekesség, ilyen például a talp és a sarok találkozásához illesztett pici csengettyű, amitől viselőjének csilingelt a járása. A gömöriek azt szerették, ha a csizma csikorog járás közben, ezért a csizmadiák a Gömörbe szánt csizmákba „csikorgót" helyeztek el. Nomadizáló őseink ruhatárában is fellelhető gyapjú, bőr és posztó felső ruhák sokáig őrizték a múlt emlékét. A szabásmintáik szoros rokonságot mutatnak Európa bronzkorából származó régészeti leletek között őrzött ruhák szabásmintájával. A gyapjú és a bőr feldolgozása évszázadok óta szervezett keretek között folyik. Termékei a legkifinomultabb ízlést is képesek voltak kielégíteni. A szomszéd megyék mestereinek munkái tovább bővítették a választékot. A szűcsök is sokat tettek mesterségük fejlődéséért. Egymás között házasodtak, ami a fogások hagyományozódását és a minták gazdagodását egyaránt segítették. E foglalkozásnak több központja kialakult megyénk területén. A tardi mesterek virágmotivumokkal díszítették a ködmönöket, a nagybundákat jellegzetes fekete hímzéssel készítették. Más, bükkaljai települések mesterei szívesen alkalmazták a kunsági mintákat, főleg a rozmaring, a forgórózsa, és a csigavonal díszítést. A dél-borsodi reformátusok és a Sajó parti települések lakói a téli hideg ellen kunbundával védekeztek. Ez a kisbunda szőrös birkabőrből készült, általában csípővonalig ért. Az alapszíne barna volt, amit jellegzetes feketével hímeztek. A ma divatos bundákkal ellentétben ezek a darabok ujjatian rövid köpenyek voltak. A tehetős gazdák hímzett hosszú bundát vettek magukra, amit legalább hat, de akár 12 juh bőréből állítottak össze. Ez a bunda is ujjatian volt. Régebben készítettek bundát ujjal is, de nem volt szokás beledugni a kart. Ezért a bunda ujját befenekelték, zsebként használták, később el is tűnt a bundáról. (Nem úgy a szűrről!)