Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

A pruszlik a női felsőruházat szinte állandó darabja országszerte. A Bükkalján élők gazdagon díszítették hímzéssel, ragyogóval, flitterekkel. A zempléniek és az abaújiak derekas lajbinak hívták, és ők is díszítették, de sokkal visszafogottabban a matyóknál. A felsőruha egyik jellegzetes darabja a kendő, amit a nők megyeszerte viseltek. A vastagabb kendőt kabát helyett kanyarították magukra. Érdekes viselése a nagykendőnek, amikor a vállra vett kendő előre csüngő két végét mell előtt keresztbe veszik, és hátul ismét keresztezve (már akit így is körül ért) elől megkötötték. A szoknyát illett a napi piszkolódástól megvédeni. Erre szolgált a kötény, ami az ünnepi viseletben elvesztette ereded funkcióját és díszes ruhadarabbá változott. Kétféle kötényt hordtak, az egyik a sure volt, ami nem más, mint egy téglalapalakú szövetdarab, amit derékon megkötöttek, a másik a bőkötény, amit aranysujtással, ragyogóval díszítettek, selyemből, kasmírból készültek. A lábbeli is igen fontos része a viseletnek. A hétköznapi bocskor gyakran készült otthon, az elhordott csizma szárából, de sokat voltak mezítláb. Templomba nem illett sem bocskorban, sem mezídáb menni, de sáros lábbeliben sem lehetett beülni, úgyhogy gyakran előfordult az, hogy elindultak mezídáb, a csizmát a kezükben vitték és az ajtóban szépen felhúzták, mintha mindig abban lettek volna. A női csizma puha szárú és oldalt varrott. A fiatal lányok a piros csizmát szerették, sok hímzéssel. Nyári ünnepeken és vasárnapokon az ünnepi öltözethez megfelelő volt a papucs is. Ez sem akármilyen, hiszen mindig gazdagon hímzett a feje, és csak ünnepi alkalmakkor húzták szigorúan tisztára sikált lábukra. A férfiviseletnek a haj, csakúgy ékessége, mint a nőkének. A nőkhöz hasonlóan a férfiak is befonták, felkötötték, felfűzték a hajukat. A természet viszontagságai és az élősködők ellen a haj zsírozásával védekeztek. Erre általában disznózsírt használtak eleink. A XIX. század második felében a katonaságnál szolgáló férfiak rövid frizurát hordtak. Amikor kiöregedtek és leszerelés után hazamentek a falujukba, a civil életben sem növesztették meg újra a hajukat. Fokozatosan megváltoztatták a férfi hajviseletet, és a rövid haj lett a divat. A hagyományos hosszú haj viselete a pásztorok és a törvényen kívüliek körében maradt meg legtovább. Egyedi értékrendjük, és viseletük miatt, sok település elöljárósága egyszerűen megtiltotta megjelenésüket a településen. Ezzel persze nemhogy elriasz-