Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

tották volna, hanem egyenesen az érdeklődés középpontjába sikerült emelni őket, különösen a falusi lányok körében, akik kedvelték az izgalmakat és a romandkát. A parasztok körében nem volt általános viselet egyeden korban sem a szakáll, de az arc ékességének tartották a bajuszt. Nem volt rá szabály, de a bajusz viselete általában a házasemberek kiváltsága volt. A fejfedő igen fontos része a viseletnek. Ha valakit véledenül süveg, vagy kalap nélkül láttak, azt megszólták, mert nincs felöltözve. A XVIIIXIX. század fordulóján nemezből készült magas kunsüveget hordtak. Ez nem más, mint egy fölfelé csúcsosodó henger, aminek tetejét benyomták, alját felhajtották. A süveg volt az általános, de ebben az időben kezdtek már kalapot is hordani. Az első kalapok ugyancsak nemezből készültek, félgömb formájúak voltak és széles karimájuk volt. Ez a kalapdivat legtovább a pásztoremberek körében maradt meg. A parasztok a század vége felé egyenes, keskeny karimájú, kerektetejű kalapot tettek a fejükre. Ezt hívták pörgekalapnak. Ennek egy változata, a matyókra jellemző viselet, mert ők a kalap tetejét tenyér éllel bevágták. A vágásos kalap mellett volt egy sajátos matyó kalap is. Ez a gyűszű kalap kifejezetten magas, keskeny karimájú, de csak a fejük búbjára tudták illeszteni. így nem volt valami stabil helyzetben a fejfedő, ezért a fül mögött elvezetett gumiszalaggal rögzítették a tarkón. Ez a furcsa, magasságot emelő kalap ünnepi viselet volt, a melegebb munkanapokon szalmakalapot, a téli hidegben pedig beütött kucsmát viseltek. A kalapot minden tájon szívesen díszítették. A fiatalok általában bokrétával, a vőlegények rozmaringgal, a kissé idősebbek daru, kócsag, olykor pávatollal tették szebbé, egyedivé viseletüket. A férfiing mai szemmel nézve elég értheteden szabású. Téglalap alakú kendervászon, vagy gyolcsdarabokból varrták, a nyaknál T kivágással. Ennek a takarékos szabásnak köszönhetően ez a ruhadarab meglehetősen szellős, hiszen eléggé bő, de rendkívül rövid, alig ér derékig. A derékra általában széles bőröv került, aminek olyan volt a kiképzése, hogy mindenféle hasznos holmit lehetett a belsejébe dugni, vagy éppen rálógatni. Ennek a divatnak is leáldozott a hatóságok dltása miatt, no meg azért is, mert nem lehet különösebben egyedivé tenni, pedig erre egyre nagyobb igény volt. Az ingeket finomabb anyagból kezdték készíteni, és a szabásminta is megváltozott. Az ingre gallért varrnak, a derékhossz is