Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

szerűen megkötötték, a tardiak szép kézelőpántokat (a mai mandzsetta) viseltek. Ezek az ingek és ingvállak igen rövid derekúak voltak, az altestüket egy másik ruhadarabba bújtatták. Ez a szoknyaszerű viselet a pendely. Amikor csak házkörüli munkát végeztek, és az idő megengedte, nem vettek felé szoknyát, de az utcára nemigen merészkedtek ki benne. A pendelyt mindenhol viselték, szerte a megyében a Kárpát-medencében. A bodrogközi lányok még a testalkat korrigálására is a pendelyt használták. Ha valakit vékony-alakkal áldott meg az ég, több pendelyt húzott magára és csak úgy a szoknyát, hogy jobb legyen a „fara állása", nehogy betegnek, vagy olyan szegénynek tartsák, hogy még ennie is alig van mit. Fontos felsőruha a szoknya. Ez is készülhetett házilag szőtt vászonból, de akkor azt feltédenül be kellett festeni. Az ilyen festett vászonszoknyát a matyókon kívül a Sajó mentén élő asszonyok viseltek. Az alsószoknya olcsó anyagból készült, ha hétköznapi viseletre szánták (úgysem látszik), de az ünnepeken viseltet mindig nagyon finom anyagból, általában gyolcsból varrták. Előszeretettel ráncolták és fodrozták, mert így jobban kitartotta a felsőszoknyát. A legszélsőségesebb alsószoknya-viselet a matyóknál alakult ki, egyeden szoknyán akár harminc fodor is lehetett. Az alsószoknya díszítése más vidékeken is divat volt. A gömöri nők kicsit lejjebb eresztették a derekukon az alsószoknyát, hogy látszódjon a díszítése. A bodrogközi nők kikeményített szoknyát hordtak, amiből egyszerre ötöt, hatot vettek fel, és úgy zörgött, mint a papír. A felsőszoknya drága szövetből készült, már ahol erre lehetőség volt. Gömörben gyapjúból készült, a matyók kasmírból, selyemből varrták. Ezek a szoknyák az idő során egyre bővebbek és egyre rövidebbek lettek. A matyók ebben sem követték az általános divattrendeket, megmaradtak a hosszú szoknyánál, amin módosítottak az a szabása volt. A szoknya aljába merevítést tettek, hogy kifelé álljon, és viselőjén harangformát adjon. A ringó járású lányokon úgy járt a szoknya, mintha harangoznának. A nehéz anyag és a sok dísz miatt a szoknya súlya igen tekintélyes volt, ezért még egy újítást vezettek be a matyók. A szoknyához illett felvenni egy díszesen hímzett mellest, (pruszlikot). Ezt a mellényszerű ruhadarabot összevarrták a szoknyával, így a szoknya súlya nem a derekukon, hanem a vállukon nyugodott.