Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

kövesdi parasztok több mint fele elveszítette a földjét, mezőgazdasági cselédnek, vagy summásnak állt. Ez az elszegényedés azonban nemhogy útját állta volna, éppen ellenkezőleg ösztönözte a matyókat arra, hogy ruhájuk igazán míves legyen. A matyó viselet országos, sőt európai ismertségét a millennárisnak köszönheti. Az akkor bemutatott ruhák, hímzések kialakulása — a szakemberek szerint — 20-30 évvel azelőtt kezdődött. A női viselet legkifejezőbb darabja a fejék. Feladata volt a haj összefogása, a fej védelme és díszítése, és ezek mellett tájékoztató szerepe is volt. Megmutatta viselője családi állapotát, társadalmi rangját, vagyoni helyzetét és utalt a korára. A fejék a hajviseletet erősen befolyásolta. Kibontott hajjal nem járt senki. A lógó haj zavarta viselőjét dolga végeztében, szélben a látást is akadályozta, ezért már a kicsi lánykáknak is befonták a haját, vagy lefogták egy homlokpánttal. A lányok hajadonfőtt jártak, ha bekötötték a fejét, azaz férjhez ment, már megszólták volna a fededen fejért, ezért kendőt kötöttek, vagy főkötőt viseltek. Ezek a főkötők arany vagy ezüstcsipke díszítéssel készültek, tájaktól függedenül. A régebbi fajta főkötő puha volt, a fej formához igazodott. Ezt a fajtát egészen napjainkig láthatjuk, de nem a nők, hanem sokkal inkább a lánycsecsemőkön. A dél-borsodi főkötőket egy fültől-fülig érő téglalapból és egy körlapot formáló fenéklapból állították össze. A másik főkötő merev volt, a neve is erre utal, mert nevezik toknak és kéregfőkötőnek egyaránt. Eleinte szalmából fontak egy félgömbformát, és ezt díszítették ízlés szerint. Később szögletes formájú lett. A másik női fejfedő a kendő, amit hiheteden sokféleképpen viseltek. A mindennapokban szívesen kötötték meg a tarkón a konty alatt, de így nem illett a templomba menni. A templomot csak az álluk alatt kötött kendőben volt szabad megjárni. A kendő színe megmutatta az asszony korát, mert ahogy idősödött, a kendő színe egyre sötétebbre változott. A nők kétféle fehérneműt hordtak. Az ingváll a mellévarrott ujjú ing, amikor az ingujj a nyaktól indul, és a másik a bevarrott ujjú ing. Az ingváll volt a népszerűbb. Igyekeztek minél finomabb anyagból elkészíteni, hiszen ez hozzáért a testhez, ezért a legfinomabb kendervászonból, később pedig gyolcsból készítették, a kövesdi matyók csuklónál csak egy-