Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

a nád rohadni kezd a gyökérsavtól. A rohadásokat azonnal el kell távolítani, és új náddal pótolni. A hegységi részen a módosabbak szívesen használtak terméspalát a fedésre, különösen a magtárakon, mert kevésbé tűzveszélyes, mint a szerves anyag. A lakások belső kialakítása az északihoz hasonlóan háromosztatú, szoba, konyha, kamra. A Hejő és a Sajó közötti részen gyakran építenek kétszobás lakásokat. A komfortot itt is a fűtés jelentette. Eleinte a füst a konyhában és a pitvarban gomolygott, ami a kemencéből szállt ki. Az Alföldre jellemző búboskemence megjelenésével a füstelvezetés is megújult. A búboskemence nem volt hely takarékos, teste a szoba jelentős részét elfoglalta, de nagy felülete sok hőt adott le. A kemence szája a konyhába nyílt, ezen keresztül távozott a füst is, de a konyha felét, kétharmadát nyitva hagyó szabadkéményen keresztül a padlástérbe, onnan a levegőbe távozott. A konyha így füstmentessé, és kellően hideggé is vált. Ezen a vidéken a lakótér szerves része, és a ház ékessége a tornác. Mindig oldaltornácot készítenek, de nem mindig fut végig a ház teljes hosszában. A déli részen az íves-oszlopos tornácok jellemzők, amik masszívak, teherhordó feladatuk is van, észak felé az ívek csak díszek. A kétbeltelkes települések jellegzetes építménye a szálláskertbe emelt tüzelős ól. Ez egy olyan építmény, aminek csak egy helyisége van és nincs padlása. Az építmény közepén, vagy az egyik sarkában tűzhelyet alakítottak ki, körülötte, egyszerű ülő és fekvőbútorokat helyeztek el, és a tűztől legtávolabbi sarokban helyezték el a szénatartót. Ez az épület nemcsak gazdasági építmény, hanem a férfinépség társasági életének is a színtere volt. A dél-zempléni táj, egymáshoz láncszerűen kapcsolódó síksági területek egységét jelenti, ami körül öleli a hegységet. A hasonló természeti adottságok teremtették meg az egységes besorolás lehetőségét. A házak közös jellemzője a szoba-konyha-kamra tagolás. Az építési technikában döntő súlya van a vázszerkezetes építkezésnek. Sajátossága az, hogy az oszlopok közét mindig náddal töltik ki. Ez a Bodrogközben volt a legjellemzőbb. A Taktaközben és a Harangod területén a rakott sárfal volt gyakori.