Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

A tetőszerkezet szinte mindenhol szarufás. Gazdagabb helyen egyenes oromzat zárja a nyeregtető oldalát, szegényebb helyeken a kontyolt tetőt építették. Erről a fedési típusról akkor beszélünk, ha egyáltalán nincs oromzat, helyét tetőfedő anyaggal töltik be. Ennek változata a csonkakontyolt tető, amikor a felhúzott oromfal fölött ácsolt szerkezetre boruló tetőfedő anyag van. A tetőfedő anyag általában vízparti növény, nád, gyékény, káka, ahol ezek nincsenek, ott zsúpszalma. A XX. század elején főleg a Bodrogközben elterjedt a bádogtető, amit kizárólag az Amerikából hazatértek kedveltek (és tudtak megfizetni). A lakások fűtése sokféle volt. A Taktaközben és a Harangodon az alföldi fűtési rendszerek terjedtek el, a Bodrogközben belülfűtős ferde füstelvezetéses kemencéket építettek. A fejlesztés annyi volt, hogy a kobola (a füstelvezető tájneve) hő leadó képességét megnövelték azzal, hogy kályhacsempét is beleépítettek. A máshol annyira jellegzetes tornác erre felé nem gyakori. Van, ahol csak a tető nyúlik kicsit jobban előrébb. Ezt a kinyúlást a Taktaközben karcsú oszlopok tartják. A Tiszához közel eső településeken és a Bodrogközben az elő- és az oldal tornác együttes alkalmazása jellemző. Abaúj építészetét a tágabb értelemben vett Hernád völgyben tanulmányozhatjuk, ahol a talpas-vázas házak a legrégibbek. A vázat mindig sövény tölti ki, amit betapasztanak. A kistájak között az egyeden, ahol lakóházakat építettek, boronafal technikával. Az épület teljes egészében fából készült, mégpedig úgy, hogy a bárdolt fagerendákat összecsapolták, az ablakot általában utólag vágták ki. A Hernád bal partján a vertfal terjedt el. A hegyvidéken és a Hegyközben, de még az Abaúji-Hegyalján is az újabb házak mind kőből épültek. A tető mindenhol szarufás, de a formája egészen más, mint Gömörben. Kontyolt, vagy csonkakontyolt tetőket építettek. A tetőfedésben általános a zsúp, de a felrakás technikája más. A zsúpfedésnél általánosan elterjedt, hogy a szalma tövét lefelé, a kalász felőli végét fölfelé helyezik fel a tetőszerkezetre. Errefelé a zsúpszalmakötegeket tövükkel felfelé kötik a léchez és nem verik fel. Ettől a tető jellegzetesen lépcsős formájú lesz. A Hegyalján a zsindelytető is előfordult. A házak itt is háromosztatúak, viszont a fűtésük tájanként eltérő. Lapos kemencét építettek, aminek a szája a szobába nyílt, a teste pedig a