Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

méter vastagságú is lehetett, fölfelé pedig elkeskenyedett, ezért ásóval egyforma vastagságúra faragták. Ez a munkaszakasz nemcsak esztétikai szempontból jelentős, hanem azért is, mert így a lazább külső réteget eltávolították. A falakat a Bükkalján kőből építették, Szomolyától Nyékládházáig. A táj sajátos építkezési rendszere a barlanglakás. Ma is megtekinthetők Bogács, Cserépfalu, Cserépváralja környékén, de még Miskolcon is ismerjük. A lakóház készítése itt a szokásossal ellentétes irányú folyamat, hiszen nem összehordják az építőanyagot és felépítik belőle a házat, hanem kifaragják, és a fölös anyagot elhordják az építkezés helyszínéről. A barlanglakásokat a puha, tehát könnyen faragható, de jó teherbírású tufába mélyítették. Alaprajzi szempontból nagyon hasonlítanak az épített házakhoz, még tornácot is faragtak a lakótér elé, főleg Szomolyán. A barlangépítményeket tároló helyiségeknek, állatok istállójának is kifaragták. A házak megjelenését egyedivé tette az errefelé használatos tetőszerkezet. Általánosan elterjedt az ágasfás-szelemenes tető. Úgy készül, hogy a tetején elágazó oszlopokat 60-80 centiméteres mélységbe leássák a rövidfalak középvonalában, és keresztbe fektetnek az ágasokon egy gerendát. Ehhez támaszkodnak a tetőt tartó vékonyabb gerendák. A táj egyedi tetőmegoldása az üstökös vagy buggyos tető, amitől olyan a ház képe, mintha „frufrut" növesztett volna. A Matyóföldön jellegzetes volt ez a tetőforma, de ma már csak Tardon és az is csak helyreállított formában tekinthető meg. A tető errefelé is általában nyeregtető úgy, mint északon, és leggyakrabban egyenes oromzatú. Volt, ahol vályogból készítették, máshol deszkákból emelték. Amikor a tetőszerkezet elkészült, náddal fedték be a házat. Egy kéve nádat egyszerre felhelyeztek, azt egyenletesen szétterítették, körülbelül 30 centiméter vastagságban. Ha egy sort felraktak, és levarrták, átfedéssel tették fel a következő sort. Amikor a gerincre értek, a nádból egy maroknyit összefogtak, megtekerték és aládugták, vagy a másik módszer, hogy lecsomózták. Ahol gyenge minőségű nád termett, ott zsúptetőt raktak, de Mezőkövesden használtak erre a célra sást és kákát is. A nád igen jó tetőfedőanyag. A benne lévő kovasav kiválóan konzerválja, kevés, de figyelmes karbantartást igényel. Nem szabad, hogy kizöldüljön egyrészt, mert a zöld gyökere levezeti a vizet a mélyebb rétegekbe, másrészt azért mert ott