Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

Hetvenedik születésnapján Miskolc város „meleg ünneplésben részesítette" a költőt. Az „Avas aljáról" című visszaemlékezésében ő is a szeretet hangján szólt: „Hát igen. Én is tartom a just az Avashoz. Az Avas aljáról származni fölér egy nemesi levéllel." Sok költőnk, írónk élt vagy megfordult megyénkben hosszabb, rövidebb ideig, a XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század első felében is. Volt, aki trianoni menekültként, élete végén, kényszerűségből került ide, mint a kor egyik legtöbbet szavalt versét „A fogoly lengyel"-t író Csengey Gusztáv (1842-1925). Ő fordította le a mindenki által jól ismert Ballag már a vén diák... kezdetű német diákdalt is. Hetvenhét évesen 1919-ben az eperjesi jogakadémiával együtt költözött Miskolcra. Itt írta a „Népkerti dalok"-at, a cím arra utal, hogy dolgozószoba híján enyhe időben itt irogatott. Volt, aki barátokhoz érkezett, néhány önfeledt, boldog órát eltölteni, mint Móra Ferenc (1879-1934) „Miskolcra nem vendégszerepelni jövök, ide egyszerűen — hazajövök." A kedélyes baráti borozgatások helyszíne az avasi a Marjalaki-pince volt. Volt, aki az itt töltött gyermekkor hangulatát örökítette át regényeibe, mint Gárdonyi Géza (1863-1922), aki hét és tízéves kora között Sályban élt. Édesapja uradalmi gépész volt a helyi Laszky báró birtokán. A család — ekkor még Ziegler a nevük — 1873-ban innen Hejőcsabára költözött. A következő esztendőben, Gárdonyi már a sárospataki kollégiumban tanult. Szintén meghatározó, — bár keserűen az a Prügyön eltöltött gyermekkor Móricz Zsigmond (1879-1942) életében és regényeiben is. Prügy Móricz idejében még Szabolcs megyéhez tartozott. Hatéves volt, amikor a „tündérsziget"-nek érzett Csecséről ide költöztek, ahol tehetős rokonság élt, de nem támogatták a Móricz családot a bajban. „Ha a falu ellen keserű színt, fekete szót ejtettem az mindig a tügyiek parazsából vetett lobbot... Itt jót nem kaptam, csak bajt, bánatot, bosszúságot és fájdalmat, mindig s mindig csak fájdalmat" — írja önéletrajzi jegyzeteiben. Valószínűleg a „Hét krajcár"-ban megírt szegénységhez hasonló helyzetben élhettek. A községben eltöltött évekről írt az „Életem regényé"-ben is és novelláiból is visszaköszön az itt szerzett keserű tapasztalat.