Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)
„Visszaemlékezésében" így ír erről a színháztörténeti szempontból is fontos időszakról: [Benke József és Murányi Zsigmond] „Visszatérvén a helyiség kereséséből, sehol se leltek alkalmas helyet, hol színpadot építhettek volna, összvecsoportoztak a Korona udvarán tanácskozni: hogy már most mi lesz és mi legyen? A Korona udvarán volt és áll a mai napig is egy nagy négyszögű kocsiszín, erős oszlopokon, magas, bezsindelyezett tetővel. Erős főszolgabíró úr rápillant: 'Urak! itt a színpad' A színészek nagy szemeket meresztettek, különös kérdőjellel arcukon: 'Itt? a lovak fölött? Itt leheteden lesz játszani.' 'Ej, miért nem - mondták az urak. Szükségből, míg jobbat kapunk" Két nap múlva már itt játszották a „Tündérkastély Magyarországon" című darabot. A siker sem maradt el. Erre Déryné így emlékezik: „...igen megszerették a társaságot, s a társaság is csakhamar igen otthonosnak találta magát e barátságos városban. S mintha örök időre ide fészkeltük volna be magunkat, úgy letelepedtünk." A siker is oka lehetett, no meg példamutatás Pestnek, hogy Borsod vármegye 1816 augusztusában a Helytartótanács tudomására hozta színházépítési szándékát: „Minek után a valóságos tapasztalás meggyőzött bennünket affelől, hogy ... bármennyit igyekeztenek is a Nemzeti J.szt. Budán és Pesten meg nem örökíthették...; abból a Hazafiúi igaz szeretetünkből, melylyel édes Hazánk és Hazai Nyelvünk boldogsága, gyarapítása és virágoztatása eránt szakadatianul viseltetünk és még késői Unokáinknak áldását s kedvező ítéletét is megnyerni törekedtünk,... mély tisztelettel jelentjük, hogy mind önnön elhatározott szándékunknál, mind pedig a velünk szomszédos Jurisdictiok barátságos felserkentesénél fogván és ezek nemes adakozásának segítségül való meghívásával... Miskoltzon, mint Magyar Nyelven beszellő... vidék közepén fekvő népes mező városban, állandó játékszínt építeni és ki is nyitni akarunk." És 1823. augusztus 24-én Kisfaludy Károly „A tatárok Magyarországon" című darabjával megnyílt Kolozsvár után, az akkori Magyarország második kőszínháza. Szentpétery Zsigmond, - aki Petőfi „Tintásüveg" című versében hiába figyelmezteti Megyerit - ünnepi prológgal köszöntötte a megjelenteket. Déryné többször visszatért a miskolci színpadra:
