Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

Csokonai Vité^Mihály (1773-1 SO5) Ha Csokonai Vitéz Mihályra gondolunk, egy örökösen úton levő, udvarházról udvarházig vándorló költő képe is kirajzolódhat ellőttünk. „Örök számkivetésre kárhoztatván magamat" — írja, bejárja az országot, mindig valami jobban reménykedve, nyomdát keres műveinek, állást, támogatót önmagának. A borsodi tájakon is többször megfordult. 1793ban a szüretet Szikszón töltötte. Sárospatakon jogot tanult, és itt kötött életre szóló barátságot Puky Istvánnal, a gesztelyi földbirtokossal, aki hol saját, hol apósa ongai birtokán látta vendégül a költőt a következő években. Az irodalmi legenda a gesztelyi kocsmához egyrészt a nagy borozásokat, másrészt a „Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz" című vers születését köü. A börtönéből kiszabadult Kazinczyt is együtt keresték fel Sárospatakon. Aggtelekre és Regmecre is együtt utaztak. Csokonai is megcsodálta az aggteleki cseppkőbarlangot, élményeiről édesanyjához írott levelében számolt be. Miskolcon többször is járt. 1800-ban innen keltezte „A szépség ereje a bajnoki szíven" című művének előszavát. A következő esztendőben pedig Diósgyőrben és Tapolcán gyógykezeltette magát. A SZÍNHÁZ ÉS A SZÍNÉSZET HŐSKORÁBÓL 1815-ben a második pesti magyar színjátszó társaság játszóhelyének, a Rondellának lebontása miatt vándorútra kényszerült. Pest megye ajánlólevéllel bocsátotta útra az együttest: „A magyar játszó társaság hazánk fővárosát, Pestet azon okból, hogy azon épület, melyben mutatványait előadta a város építésére ügyelő bizottságnak eladattatott - elhagyni kényteleníttetvén -, kegyelmetek megyéjében keresett menhelyet, a hol is Miskoltz városában legközelebb megtelepedett. Felesleg való dolgot cselekednénk, ha ezen Nemzeti Társaságot Nagyságtok és Kegyelmeteknek pártfogásába ajánlanánk, mivel minden hazafinak nemzete gyarapodása eránt oly nagy és eleven az érzése, hogy azt éleszteni s arra serkenteni szükségtelen..." Hatvanon és Egeren át azután meg is érkezett a társulat. Kétségeikről, reményeikről pontos képet kapunk a nemcsak színésznek, hanem memoár-szerzőnek is nagyszerű Déryné Széppataki Rózától (1793-1872)