Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

meg. Botrányaiért viselt börtönbüntetése alatt írta a Sienai Lukrétzia Históriáját, melybe beleszőtte megcsalattatását, saját szerelmi tragédiáját. 1788-ban Bodrogkeresztúron lett lelkész, de itt zsidó lányt vett feleségül és a botrányai folytatódtak, innen is mennie kellett. Végül lemondott lelkészi hivataláról. Édes Gergely (1763-1847) Leoninusai (rímes disztichon) és csupa azonos magánhangzót tartalmazó versei tették ismertté. Kazinczy erőteljesen kritizálta Édes műveit, de ezek az „enyelgések", „danák", „iramatok" és „nyájaskodások", ahogy az alkotó maga nevezte verseit, a XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedeiben igen kedvelt olvasmányok voltak. Lehet, hogy nem több ez a költői életmű játékos enyelgésnél, de mindenképpen érdekes színfoltja a kor költészetének. Megyénkhez köti, hogy Sárospatakon tanult és, hogy életének utolsó évét egy dél-borsodi faluban Tiszatarjánban töltötte, itt is van eltemetve. Molnár Borbála (1760-1825) Hogy milyen figyelemmel kísérik egymást ekkor az alkotók, s milyen kiterjedt levelezést folytatnak, arra az is példa, hogy ekkor tűnik fel egy költőnő, Molnár Borbála, egy Zemplén megyei malom-bérlő lánya, akit szerencsétlen házasélete vezetett a költészethez, s aki akkora sikert aratott bánatos, elmélkedő verseivel, hogy köteteit évről-évre kinyomtatták és több férfi-poéta, így Édes Gergely is azonnal levelezésbe kezdett vele, sőt Kazinczy Ferenc is felkereste. KAZINCZY FERENC ÉS SZÉPHALOM Kazinczy Ferenc (1759-1831) a magyar felvilágosodás vezéregyénisége, a nyelvújítási mozgalom és az irodalomszervezés központi alakja volt. Érsemlyénben született, előkelő kálvinista családból. 1769-től Sárospatakon járt iskolába, itt fejezte be főiskolai tanulmányait; filozófiát, jogot és teológiát is hallgatott. A joggyakorlatot Kassán, Eperjesen és Pesten végezte 1779 és 1784 között. Majd megyei szolgálatba lépett, zempléni, ké-