Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

sőbb abaúji aljegyző lett. Ekkor már meggyőződéses jozefinista, a felvilágosodás eszméinek híve, Orpheus néven, 1784-től tagja a miskolci szabadkőműves páholynak, az „Erényes vándorok"-nak. 1786-tól 1790-ig állami hivatalt vállalt Kassán. Hivatalából adódóan sokat utazott Felső- és Kelet-Magyarországon, iskolákat állított fel és ellenőrzött. Utazásairól „Magyarországi utak" című munkájában számolt be: „El sem képzelheted, milyen nehezen jöttem ki Miskolcról! De az nem is lehetne másképpen, minekutána benne öt napot a legérdemesebb emberek társaságában töltöttem el. — Három órakor reggel már fogva voltak lovaim; s nem tölt belé két óra, míg Szikszóra értem, noha azt ide egy stációnak tartják, ennyit teve a reggeli égett bor és a jó áldomás Ígérete! Miskolcról Zsolcáig egy három fertályig tartó töltés van, a Sajó miatt, mely magában ugyan nem nagy víz, de amikor a hegyeken a hó olvad, vagy zápor esik, szélesen kiont. Erről most tisztán láttam ki a Kárpátot, melyre az Avasról oly haszontalanul kandikáltam, mert közötte és Miskolc közt semmi magas hegy nincsen. Bárcsak közelebbről láthatnám hamarább! De ha majd Kassán, Eperjesen és Lőcsén is olyan barátokra akadok, mint Miskolcon akadtam, közel belételik egy hónap, míg odaérek [...] befeküdtem kocsim szegletébe, s a legédesebb reggeli álom szállá meg.... — Már előttem feküdt rétes völgyében a kálvinista Szikszó (mert, hogy az, gothiai munkájú tornya s szalmafedeles házai velem kitaláltatták, minekelőtte szemeim a vitorlán keresztet vagy kakast láthattak) boldog szőlőhegyeivel, melyek dél és nyugot felől nem magas hegyeit egészen elborították. Jobbkéz felől mintegy két mérföldnyire a zemplényi hegyaljai hegyek széleit; balkéz felől a kézsmárki s forrai termékeny szántóföldeket; középen pedig azt a zöldelő rétet láttam, melyből néha a Tiszába lesiető Hernád csillámlott. Bőséget mutatott mind a már sárgulni kezdő vetés, mind a föld fekete anyagja, s ehhez hozzájárulván a környék szépsége, leginkább pedig Miskolc szomszédsága, azt óhajtottam, hogy bárcsak ennek a la Rousseau lakosa lehetnék. De bezzeg ellenkező az, amit neked a Forró és Szina közt fekvő környékről mondhatok. Apró domb, lapos, keskeny völgy, kiritkított erdőség, félig kiégetett, elcsonkított tölgyfák azok, amelyeket itt az utazó lát. Bízvást ezt a környéket adhatta volna birtokul Júdásnak Klopstock. Hát útjai! Óvd ettől a vadrácot is, Isten! - szörnyű rázását s lökéseit,