Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

fejedelem apródja, bujdosó társa és naplóírója ma egykori lakhelyén Boldván nyugszik. Gvadányi József (1725-1801) Rudabányán született, olasz eredetű katonacsaládból származott, az egri jezsuitáknál, majd a nagyszombati egyetemen tanult. Harcolt a hétéves háborúban a poroszok ellen, sebet kapott, fogságba esett, de csere útján kiszabadult. Nyugalmazott tábornokként Szakolcára vonult vissza gazdálkodni. Itt születik meg fő műve az „Egy falusi nótáriusnak budai utazása", 1787-ben hatvankét éves korában. Az angol irodalomból jól ismert az Írogató nyugalmazott katonatiszt. Nálunk Gvadányi testesíti meg ezt a karaktert. Sűrűn levelezett a kortárs költőkkel, „maga köré szervezte azokat, akikkel egyetértett irodalmi konzervativizmusában, és szorgalmasan termelte műveit, melyeket a közönség sokkal nagyobb örömmel fogadott, mint fiatalabb és hivatásos írók könyveit. A dilettánsnak már akkor is volt bizonyos helyzeti előnye..." — írja róla Szerb Antal. Gvadányi megítélésének ellentmondásosságára példa, hogy Petőfi az Úti levelekben így sóhajt fel: „Istenemre, sokért nem adnám, ha én írtam volna a Peleskei nótáriust." Csenkesitfai Poóts András (1740-47?- 1815?) A „borsodi Gyöngyösi", ahogy Csorba Zoltán nevezte, „nyavalyás verselő"-nek Kazinczy bélyegezte, „trágyadombi Baudelaire" — írta róla Weöres Sándor. A vaskos ízlés, értéktelen részek és részleteiben mesteri, korszerű és magyaros nyelv együtt vannak jelen műveiben. Ez magyarázhatja azt a gúnyt és elutasítást, amivel a kortárs költők fogadták, de az utókor enyhébb — értéket is felfedező — bírálatát is. Bizonyítsa ezt a kedvezőbb ítéletet egy alliterációja „Csak nem fehéredik a fekete fecske" és egy népdalba illő sora: „Nyög a bús gerlice, ülvén száraz ágra / amikor pár nélkül marad árvaságra" Edelényben született, a sárospataki kollégium diákja lett, középiskolai és teológiai tanulmányait itt végezte el. Megnősült. Elete — ettől kezdve — botránykrónikába illő. Felesége elhagyta, válóperük is botrányos volt. Egyházával, feletteseivel is örökös súrlódásban élt, az italt sem vetette