Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

a családi sírhelybe, nevük is ismerős. 1980-1990 között kevesebb, 19912000 között megint több, (28) a temetések száma. A parcella nyugati részén vannak „elenyészett", tehát újratemethető sírhelyek, de ez a Latabár-kripta és szomszédsága szerint szinte „védhetetlen" része a temetőnek. A temető legnagyobb parcellája a III. számú, amely felkúszva a domb lépcsősorral lezárt részéig félezer azonosítható sírt foglal magába. Rendezett, s viszonylag védett az A, B, C parcella területe, a D parcella sírsorai folyamatos kártevésnek, rongálásnak, kőledöntésnek vannak kitéve. Egykoron pedig nagyon előkelő része lehetett ez a temetőnek, amit bizonyít, hogy itt található a legtöbb kripta (illetve ezek maradványai). Itt van a Latabár-Schabinszky kripta, országgyűlési képviselők, alispánok, jeles városi polgárok és tisztségvéselők (Vadnay, Bódogh, Soltész-Nagy, Tarnay, Tréki-Török, Tompa) családjainak emlékei, maradványai. Számos XIX. századi sírkő maradt még meg, s ha a vandalizmusnak nem lehet útját állni a temető e térségében, szükség lenne a már tulajdonoshoz nem kötődő sírjelek kőtárba mentésére. Összefoglalva az előzőeket két megállapítást kívánok még tenni. A XIX. század első temetőszabályozásától és a nyilvántartás kötelezővé tételétől kiderült, hogy három-négy évtizedenként szükség van új kataszter készítésére. Ez igaz az avasi református temetőre is, hiszen a Novotny Gyula által készített nyilvántartás már nem tudja nyomon követni a változásokat. Egy új kataszter alapját képezheti ez a kiadvány és térképmelléklete, sor- és nyilvántartási száma, valamint névmutatója is. Az eltelt évtizedek azt is bizonyították, hogy azok a régi, XIX. századi sírkövek, amelyek a temetőutak szegélyére kerültek, megmaradtak, s felirataik most is olvashatók. Azok pedig, amelyek a parcellákban maradtak, védhetetlenül megsemmisültek vagy megsemmisülnek. A város és a református egyház történetének is tartozunk azzal, hogy e több évszázados emlékeket akár egy kőtárban is megmentsük az enyészettől. Valószínűnek tartom, hogy a temető körbekerítése és kapukkal való ellátása védelmet jelentene nemcsak az eltávozottaknak, hanem azoknak az élőknek is, akik emlékeiket megtartani tiszteletadással, de félelemmel teli mennek fel az avasi domb oldalába.