Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)
Temetkezési helyek a templomban, sírok a templom környezetében, emlékművek a temetőben (Deák Gábor)
TEMETKEZÉSI HELYEK A TEMPLOMBAN, SÍROK A TEMPLOM KÖRNYEZETÉBEN, EMLÉKMŰVEK A TEMETŐBEN DEÁK GÁBOR Megay Géza A miskolci avasi református templom című munkájában írta, hogy az 1920-as években a templom északi falán a volt sekrestye helyén megvolt Bakos Balázs emléktáblája, aki az egyház és katonai ügyekben számos érdemeket szerzett. 1 Az emlékmű fölött ott volt a család címere is, az évszám pedig 1642-re utalt. Amikor 1941-ben a templom felújítása elkezdődött, már ez az emléktábla nem volt meg. Amikor pedig a templom föld alatti részének a feltárása történt, a feltárást a templomban folyó átalakítási munkák menete szerint végezték, így a sírok feltárása ötletszerű volt. A Négyesi Szepessy család sírja Bővebben kell szólnunk a Négyesi Szepessy családról már csak azért is, mert nemcsak a város, a miskolci református egyház és a főgimnázium életében vittek szerepet, de az ország életében is. A Református Főgimnázium 1903. évi Értesítőjében is szerepel egy Négyesi Szepessy Mátyás nevű tanár, aki 1859-ben született és 1903. április 23-án halt meg. Azt mondja a nekrológ, hogy atyja még akkor Borsod vármegye legtekintélyesebb földbirtokosa volt. 1887-től tanított a miskolci iskolában földrajzot, logikát és magyar nyelvet. Mindössze 44 éves volt. A család báró, nemes, Borsod vármegye egyik legelőkelőbb családja volt. Eredetileg Szatmár vármegyéből indultak, de Bihar megyében is voltak Szepessyek. Szepessy László neve 1444-ben a budai országgyűlés végzésének aláírói között szerepel. 1461-ben Szapolyai János eszközölt ki egyességet tisztelendő Szepessy Illés egyházi jogtudor és Szepessy Péter, valamint István között. 1505-ben egy Szepessy János Szatmár megye követekéntjelent meg az országgyűlésen. 1641-ben Szepessy György Borsod vármegye esküdtje, atyja Szepessy Pál pedig 1618-ban volt a megye országgyűlési követe. Szepessy Pál 1698-ben I. Lipóttól Borsod megyében 1 MEGAY G. 1970. 129-170.
