Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1884. év

rohamosan lepte meg, a tiszai községeket, ezeknek, még kiszámíthatatlan károkat oko­zott, az eként sújtott területek adójának elengedése iránt a kellő lépések megtétettek. A megye székházánál czélbavett építkezések, a megye alispánjának jelentése foly­tán egyelőre elhalasztatnak. Az elhunyt Nikell Aurel helyébe helyettesített Csízik Elek egri járásbeli tiszteletbeli szolgabíró működése Novemberig fog terjedni, a megüresült alszolgabírói állomás akkor fog betöltetni. Főispán Ő Méltósága, Ballagi Bélát tiszteletbeli aljegyzővé, - Hekkel Ká­rolyt tiszteletbeli alügyésszé dr. Reisz Józsefet, a miskólczi járás orvosává Szentmiklóssy Kálmánt a Szent péteri járás t. alszolgabírájává nevezte-ki. Augustus 6-n. vette kezdetét, a miskólczi országos dalárünnepély, tekintve, a rész­vevőknek, az ország különböző vidékeiről, és nagy számban megjelenését, ehez hason­ló ünnepély Miskólczon még nem volt. - Ennek lefolyását, az erről kelt Emléklapok adják leghívebben elő. - A dalárok bevonulása Augustus 6-dikának délutánán díszesen történt-meg. A dalárdák kibontott zászlóik élén, vonúltak-be, zene szó mellett, a Fő útcza telve volt a várókkal, az emeletekből női gyengéd kezek szórták reájok a virá­gokat. A városház terére jutván, itt a városi bérházaknak, felékesített álványáról a város fő polgármestere tartott hozzájok beszédet, mellyre id. Ábrányi Kornél egyesületi titkár válaszolt. - A vasútnál Mikuleczky István a miskólczi daláregylet elnöke fogadá a da­lárokat. - Ottan Bartay Ede egyesületi elnök válaszolt. Még ezen a nap, esti 6 és 1/2 órakor, a városház nagy termében értekezlet tartatott, mellynek elnöke Báró Vay Béla megyénk főispána volt. Az esti, illetve már az éjji órákban az ismerkedés a Korona udvarán, illetve ott épült nyílt helyiségben roppant közönség jelenlétté mellett folyt-le. Jász Berény kellő prae­cisitással de kevés erővel előadott darabja több ékezetet nyújthatott volna, a közön­ségnek, mint minőt az ez alkalommal különben megbocsájtható zajban adott. Debreczen „Pepi tant"-ját szokott szabatossággal, és humorral adta-elő. Az ungvári dalárda nem hiába örvend ki-érdemlett hírnevének, Liszt Cantateját megkapó erő, nagy biztonság, és olly tökélletes színezéssel adta-elő, minőt csak olly mérvű hangerővel rendelkező dalegylet adhat, mint, ez. Rima-Szombat számolhatott volna, a körülményekkel előbb, mint az általa előadott darab szép piánóit, s így a darab becsét s saját, - különben jó hírét, - a folytán nevekvő zajban csaknem veszélyeztette. Szegszárd méltó, múltjához, Szathmár czigányzenéjével, hatalmasan ébresztette őseink emlékét. Szeged, Újhely, Kecskemét, Miskólcz, dal egyletei, nemkevésbé járultak az est sike­réhez, mint, az elébbiek, mig az Eger, és munkácsi még csak egy év óta fennálló egyletek, az országos dalegyletek, virágzó jövőjének adták bizonyos jelét. Augustus 7-ről a Borsod Megyei Lapok így ír: „Az első verseny Augustus 7-én 7-1/2 10-ig. Lapunk zárta előtt kedves kötelességünk számot adni, az impressióról, melyet az öszverseny, s a minta dalárdák versenye tett reánk, azt mondtuk kedves köte­lesség; de nehéz is. Annyi szépet annyi remeket hallottunk, mintha, csak a dall múzsá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom