Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1884. év

ja, minden egyes dalárt homlokon csókolt volna. Nem tudom én ki volt nagyobb Ungvár, Szathmár, Eger, Szegszárd, Rima-Szombat, Újhely, a minta dalárdák Debreczen és Pécs mind lelkesült ovátiók tárgyai voltak. A magyar dalnak ez est, ritka szép diadala volt. A második csoportú dalverseny Augustus 8-án este 7 - 1/2 10-ig. Az első est sikere, ott ragyogott másnap minden arczon. Nem egyes dalárok diadala ez; hanem az öszves dalművészeté. Természetes, hogy jogosult várakozással siettünk este, a válogatott közönséggel minden zugában megtelt színházba. S valljuk-meg mindjárt, ha ez előadások nem is álltak azon magaslaton, mert a dolgok természeténél fogva nem is állhattak, még is méltó pandontját képezték az első csoportú versenynek. Mi sem természetesebb, hogy a dicsőséges este örömére magnum áldomást ültek a diadalmas vendégek, és a sikerükben szívvel-lélekkel osztozó házi gazdák is. Augustus 9-én az összbangveiseny, a (nemzeti) színházban. Ez volt minden esetre, az ünnepély legfenségesebb mozzanatainak egyike. Látni kellett, toll le nem írhatja, itt már nem csak a művészi tökély; hanem a tömegben rejlő erő fennségessége is imponált. Remek látvány volt midőn az összes dalárok fakkok szerint félkörben amphitheatrumszerű emelkedéssel sorakoztak a színpadon, körben a katonai zenekar fényes hangszereivel, elől a vonós hangszerek, s ez óriási tömeg felett pálczája egyetlen suhintásával, karja eggy mozdulatával imponált az egymást felváltó két karnagy Huber, és Hubai. Ritkán szól úgy szívhez, a „Hymnus" és „Szózat" nemzetünknél már imává lett dallama. A zenei erő ne továbbja, ott volt Liszt „Rajnai bordalában" melly nemes hévével magával ragadta, az egész közönséget. Az „Intés'' megragadó mélysége láthatólag imponált, a „Hajós imája" s a „Búcsú", mellyeket Hubai vezényelt, mint saját szerzeményeit édes melódiájukkal hízelgék-be magukat lelkünkbe. Legérdekesebb pontja, azonban a ..Király induló" volt. Huber imponáló darabja mellynek lelkesült előadása után közönség, és dalárok az érdemes szerzőt óvatiókban részesítek. Igazán az ember alig tudja, elhatározni, hogy melyik sikerültebb mozzanata e szép ünnepélynek. Augustus 10-n. vasárnap délelőtt, a mindszenti római catholicus templomban, a pécsi dalárda által rendezett misén, olly roppant számú közönség volt jelen, hogy a mint mondani szokták a templom oldalát majd kitolta. Nagy tekintetű emberek, a város elöljárói nem juthattak-be, ez templomba. De valóban az élvezet mellyet az ott lévő közönségnek a pécsi dalárda, és Radvány Alice kisasszony nyújtottak nem mindennapi volt. A kitűnő tenorista Hoffer Károly vocal miséje magában véve is kitűnő mű, s a hogy azt, a dalárda elmondta, a közönség, a meghatottságtői le volt igézve. Méltó társa volt műv észiességben Radványi Alice, kisasszony éneke, melyről igazán azt hitte az ember, hogy benne eggy szeráf énekel. A mai napra kitűzött díszebéd, elmaradt, mivel a Korona vendéglő nyári helyisége rosszul lévén fedve, az esső már előtte való estéken csakúgy szakadt a közönség nyakába, most tehát szinte hasonló esőre lévén kilátás, a rendező bizottság ki nem tehette, a közönséget annak - hogy ebéd közepén távozni legyen kénytelen. Délutánra az idő kiderült, és az előadásnak annyiban talán túlságosan is kedvezett, hogy az erős napfény, a dalárokra, és a közönség nagy részére, egyenesen