Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1840. év

16- án Kossuth Lajos, a' zempléni tisztujitásról Miskólczra érkezvén az ifjúság által fáklyás zenével tisztelteték-meg; szónokunk Kun Miklós rövid, de velős beszéddel üdvözlé a' nagy férfiút, mire ő, jó hosszan felelt, 's előadá hogy a' nemzetnek eggyüvé kell kapcsoltatnia, ha erős akar lenni, - megtiszteltetését úgy vette, mint elveit; nem pedig ön személyét illetőt. - Beszédét harsány éljenek szakíták félbe, és követék. 17- én reggeli 2 negyed hatra, indultam Miskólczról Pestre, királyi táblai gyakorlatra, vélem, egy szekéren jöttek Faragó Gyuri, Szathmáry Pali, és Dálnoky Gábor, ugyan e' napon, más borsodi ifjak is indultak két szekérrel, eggyiken, Kapczy Jancsi, Kun Lajos, Telegdy Pali, Török Sándor, másikon Duronelli Alajos, Horváth Antal, Vadnay Barnabás, és Vadnay Rudolf. Délre Kövesdre, estvére Halmajra értünk. 18-dikban Hatvanon, öszvejöttünk Kossuth Lajossal, kit tegnap előtt Miskólczon fáklyás zenével üdvözlénk, ő szülő főidéről Zemplénből Pestre útazott-vissza, véle volt nőtestévére, eggy fi rokona, 's ennek nevelője Homolya István, délután a' gödöllői vadaskertnél leszáltunk szekerünkről, Kossuth is követé példánkat, 's véle eggyütt minteggy két óráig gyalogoltunk, a' homokban, mellynek alkalmatlanságát feledtetek velünk Kossuthnak velős beszédei, tanúi sok oldalú tudományának, 's üldöztetés által meg nem töretett lelkének. Említé, többek közt, mikép' annyira bízott Ragályi Tamásban, hogy midőn, ez elpártolt, én úgymond magam magamban is kezdtem kételkedni, Deák Ferencz jővén szóba, őt igen magasztalta „az ő képét úgymond minden magyarnak kellene bírni, hogy gyermekét ahoz vezetné vallást, és honszerelmet tanulni, most köz helyeken ollyanok' képei is függenek, kiket, ha a' halálos büntetésnek ellensége nem volnék, inkáb magokat szeretnék felfüggesztve látni." és a többi és a többi. Esti 5- óra tájban elérvén Gödöllőre, mi, e' napon nem mentünk tovább, Kossuthék siettek, még e' napon szándékozván honunk' fő városába bemenni. Grassaikovich herczeg' kertjének nézegetésében most is nagy gyönyört találtam. 19én délelőtt 9- 10. óra közt, Pestre szerencsésen megérkeztünk, a' más szekereken lévő társainkkal eggyütt, kik egész utunkban mindig eggyütt voltak vélünk, - alig száltam-le, szekeremről, midőn, Faragó Samu bátyámtól Szűcs Miklós öcsém, ki még Áprilisban jött Pestre, ott toppant. Én, és Faragó Gyuri, tüztént kész szállásra költözénk, Új világ útszán, Reisinger házba, 554. szám alatt. Főnökünknek Hubay Jósef királyi ügyvéd urnák még e' napon valánk tiszteletére. 20- ikán jelen voltam Budán, Szent István' nagy ünnepélyén, sürü néptömeg tolongott, katonaság, és polgárság díszelgtek, a' czehek zászlókkal áltak-ki, ez ős város' fő utszáin, a' kéz, mellyet Szent Istvánénak mondanak, üveg alatt vitetek. Voltam, a' fegyvertárban, melly illy alkalomra köz megtekintés végett kinyittatik, számos fegyverek' rakhelye ez, mellyekből külömbféle alakok vannak készítve, példának okáért oszlopok, puskákból, napok, szuronyokból, láttam eggy mengalétát, mellynek hossza van két öl. 21- én magyar színházban, a' Fidelio czimü énekes játékot láttam. Schodelné, hangos tapsokra ragadá a' nagy közönséget, melly szinte fúladásig tölte a' színházat. Fájdalom! hogy e' romlott ízlésű nép, mellyet külérzékek' csiklandozása ingerel, színműveink' rovására, elsőséget ád az operának.