Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1840. év

22- én a' megye' termében, jelen voltam a' vakok próbatételén, azon kis idő alatt is, mellyet itt tölték, örömmel tapasztaltam, e' szerencsétleneknek hazai nyelvünkben, és a' tudományokban tett szép előmenetelét. 23- ban az Új épület' (:Neugebaud:) udvarát megnéztem, számos ágyúi; 's golyói' látásakor fájdalom lebbent keresztül lelkemben, hogy még e' XIX-dik században, illy öldöklő szerek' tartására szükség van, 's azon óhajtás szált-meg, bár minél elébb derülne kor, mellyben, a' nemzetek' ügyei, ész' világánál döntetnének-el, 's a' pénz öszveg, mit a' magyar 's más hadi erő elemészt, nevelésre, vagy más hasznos czélra fordítatnék.!! Estve, a' Báléj czímű énekes játékon valék-jelen, Schodelné' fellépte, most is temérdek nézőt vonszott színházba. Őt, mint jeles művésznőt, csak az nem becsüli, kitől a' természet megtagadá a' szép ízlést, azért is őt lehet sőt kell pártolnunk, hanem itt is meg vannak a' határok, miken, innen, vagy túl lépni nem szabad, és igy valóban szomorú dolog az, hogy a' ferde nézetű közönség, diadalmaskodni engedi az operát, a' drámán, mert eggy művésznőért, bármi jeles légyen is ő, és több divatkóros emberért nemzeti nyelvünk' haladását megkötni, bocsájthatatlan vétek. 25- én főnököm Hubay jósef királyi ügyész úrnál, ma kezdem gyakorlati pályámat. 26- án délelőtt 10. órakor eskettettem királyi táblai jegyzővé. - Estve, a' Normát láttam a' német színházban, olasz énekesektől adatva, - szép itt a' nádori páholy, mellyben István herczeg, és Hermine herczegnő, jelen-vóltak, beléptök' alkalmával, zajos tapsokkal üdvezeltettek. 27. Pest megyének e' napon tartatott közgyűlését, a' vitatott tárgy' igen érdekessé tevé, tudniillik eggy helybeli plébános, az előtte vegyes házasságra lépett személyek közül a' protestánst ki akará téríteni, a' másik szinte pesti plébános, reversalist csikart az általa összeadott felektől, nagy ingerültséget okozott ez esemény. Fáy András szóllott legelőszőr, jeles beszédében, a' vegyes házasságot meg nem áldó papra, 600 forint büntetést indítványozván, az 1647:14. törvény czikk erejénél fogva. - Utánna Szentkirályi Móricz, ki fontos előadásába elménczségeket is szúrt, példának okáért a' papok, az isteni kegyelem' Compossessorinak tartják magokat, kik compossessor társukat az Istent, egészen ki akarják rekeszteni, ebből proportionalis per fog támadni, reájok illik azon magyar példabeszéd, adj szállást a' tótnak, maga mutat útat, és a többi, nyilvánítá a' tisztelt szónok azt is, hogy ő, olly dogmák mellett, minőket a' papok tanítanak, inkább protestáns, mint catholicus és a többi. Patay Jósef, többek közt monda „elmúlt már azon idő, mellyben a' reverenda minden vétkes tetteket eltakart" nyilatkoztak, gróf Ráday Gedeon, és Kossuth Lajos is, kivált ez utóbbi, nagy tűzzel, és férfias előaással. Ezekre a' Sión egyházi folyóirat' szerkesztője, Gyarmati János szólala fel, jelentvén fájdalmát az elmondottakon, igyekezék mutogatni a' reversalisok' törvényességét, hosszas beszéde után, mellyet az elégűletlenség' zaja, szinte érthetetlenné tett, - felválta őt valamely esztergomi káplán, ki, vízbe halóként, pirulni nem tudó szemtelenséggel, eggy óránál is tovább sophismákkal untatá, 's következetlenségeivel többszőr hangos kaczajra is fakasztá a' közönséget. Történt azomban, hogy a' szent írásnak e' szavait ..nolite sanctum dare canibus'' úgy hozván fel, hogy azok, általa nyilván a' protestánsokra látszattak