Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

csak, a' nuncium, nem pedig, az eddigi végzés' megváltoztatásáról szóllottak, folytatva beszédét, Nagy Pálra czélozva, ki még, most is, jesuitai lélekkel felhozta; hogy ő legelőszőr is azon volt, hogy a' pesti sérelem nem sérelem; hanem az egész diaeta' felforgatása, 's így ezt ne vigyük a' sérelmek' mezejére, és a többi, elfogadja Kraszna' követének indítványát, hogy tegyük félre most ezen tárgyat, mint, a' múlt országgyűlésén fére tettük, a' vallás' ügyét óvással, mint hogy nekünk most már a' törvényt, és igazságot sértő dolgok ellen csak reclamalni lehet, - noha az, hogy a' dolog, ennyire jutott nagyon keserűen esett, és fáj, de még is jobb annál, mint sem ott állapodjunk-meg, hogy a' szabad választáson semmi sérelem nem ejtetett, Sopron' követe, éles eszével talált-fel, egy kis külömbséget, melly, a' mi jövendő országgyűléseink, és a' Cseh diaeták közt, lenne akkor, midőn, a' királyi előadásokat tartoznának, a' Rendek legelöl felvenni; de nékem, és küldőimnek, nem valami finom logicai; hanem, igazi külömbség kell, ha hogy oda jutunk, akkor minek küzdünk, kár volna, a' formákkal, az időt vesztegetnünk, mi majd eltávozunk innét, 's élőnkbe jünnek küldőink, 's kérdezni fogják, mit csináltatok, szenvedő embertársaitok felsegéllésére? enyhítettétek é, azoknak sorsát, megszabadítottátok e' ártatlan szenvedéseiktől, mit tettetek a' nemzeti jóllétre, a' hitel' felemelésére? és, mi, majd, az elvesztett nemzeti jogok' gyász fátyolaival, térünk haza. Tekintetes Karok és Rendek! a' dolgok' mostani szomorú helyzetében, mentsék-meg, a' hajótörésből azt, még amit lehet, tegyék meg, mind azt, a' mi módúkban áll, a' nemzeti jogok' védelmére, én nem hiszek olly vármegyét, ki, a' nemzeti jogok' ezen megmaradt védelmére, a' junctim elvének fentartására, ha, követe, instructiója, eggy részét feláldozta, azt tőle rossz néven venné, mert, ha ezért megharagudnék, méltán érné azon csapás, hogy constitutiojat elveszítse. Tekintetes Karok és Rendek ne tiporjuk-el mi magunk legszebb jogainkat, ne legyünk öngyilkosok, a' pesti sérelemre nézve, az óvást kívánja az actak közzé betétetni. Beöthy Ödön, a múlt országgyűlésen Sopron követe \ ólt az, ki, segíteni kívánt a' szegény népen, kivel együtt vívott, kivel most is kezet fogna, ha tehetné. Azt monda Sopron' követe, hogy, a' Pestet ért szerencsétlenség, legelső rendelkezést kíván; de, én, azt tartom a' legelső legfőbb kötelességnek mit tennünk kell, tudniillik sérelmeink' orvoslását. Épen, nem veszek részt azoknak szendergéseiben, kik mindenben csupa jót látnak, s reménylenek, mert, én, azt tartom, az ország' jelen állapotja azon emberéhez hasonlít, kinek régi világ' leleménye, a' lassú méreg van beadva, mely, bizonyos idő múlva teszi, meggyilkoló hatását. Mi történt, múltkor is sérelmeinkel? eggy része felől, majd a' Dicasteriumokkal fognak tanácskozni, eggy részét pedig sérelemnek nem is ismerik-el, eggy részét majd a' jövendőben fogják orvosolni, eggy más része pedig felette régi már, a' kormányzók változnak, eggyik ministerium a* másik után lelép, 's majd előfognak állani azzal, ez, nem alattam történt, orvoslása nem én reám tartozik, míg sérelmeink, igen nagy halomra fognak gyűlni. Minthogy pedig, ennyire jutottunk, pártolom Kraszna' követének indítványát. Klauzál, a' constitutionals garantiaja nem, az írott törvényekben; hanem a' nemzet' morális erejében van, ez a' kettő eggyütt áll-fenn, vagy eggyütt szenyved. Nagy Pálról, hogy úgy szóljon, mint szólt, soha nem hitte volna, a' mostani szomorú körülmények