Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

közt, eszembe jut eggy kis mese, melly eggy magyar honfi' történetét foglalja magába, ugyan is, ez, midőn megnézegetné, a' gréczi nevezetességeket, elment, az ott lévő országházába is, 's ennek pompáján, 's bútorai' díszén bámulva, azt monda vezetőjének, székeitek szépek, de, egyszersmind mutatják országgyűlésseitek' állapotját, hogy, ti, a' fejedelem' szavára, és parancsára áment mondotok, nem így, megy ez, a' mi országgyűléseinken. Erre, így szóllott, a vezető, Uram! ti, hosszas vitatkozás után is, csak azt teszitek, mit a fejedelem akar, mi pedig egyszerre, így, a' külömbség köztünk, nem nagy mind összve is, csak az, hogy a' mi székeink tovább eltartanak. Ghelyeslés, kaczaj:) Tekintetes Karok és Rendek közel vagyunk ehez, 's ha majd így lesz ez, akkor, szüléi' bűnére siránkozva fog tekinteni a' jövőkor, a' Magyar fő Rendeknek, nem álhatatossága, hanem a' mint eggyik követtársam monda akaratossága, már annyira vitte a' dolgot, hogy gróf Ráday, kit, eggy megyének bizodalma megtisztelt hazafiságának megtette a' legszebb áldozatot, óvást téve fájdalmasan leteszi ez ügyet, nehogy veszélybe legyen az tovább is; de, ezen óvást a' fő Rendekkel nem közölni; hanem nékik csupán jelenteni akarja, ragaszkodik az óvásban a' Balogh János példájához, és Szeged' képviselőjéhez, ki szinte actio alatt lévő, ezt sajnálja, hogy, ki kellett mondani, és még is, a' kormánynak nem derogált olly országgyűléssel tanácskozni, mellybe ezek is résztvettek, nyilván ki mondja azt is, hogy az infamia perbe fogottat, míg elítélve nincs, tiszteli, a' követeket, szinte, mint Deák felszóllítja, hogy, a' legfőbb nemzeti jus' fentartásáért utasításaikból áldozzanak, és a többi. Nagy Pál, a' mint látom, majd mindenek reám provocalnak, pedig, én az eggyességet óhajtom, mert ideje már, hogy, a' két Tábla megeggyezzen, én ollyat akartam kitalálni, mibe, mind két rész megnyugodjon, 1807-be, midőn még mint ifjú, a' diaetára felléptem, akkor, a' deák beszéd volt divatban, én felállottam, azt mondtam, hogy beszéljünk magyarul, mert, én, a' nationalitast fellyebb becsülöm, a' constitutional, mert, a' constitutiot, eggy nemzet ha elveszti, - is, 24. óra alatt, viszszaszerezheti, ha, morális ereje van; de, ha a' nationalitast elveszti, az örökre oda van, erre nékem, azt mondták illyen bolondokat ne beszéljek. (:kaczaj:). Már akkor, mini ifjú, ált láttam azt, hogy omne regnum in se divisum desolabitur 's ez az eggyet nem értés volt mindig baja a' magyarnak, ekkor felfogadtam, hogy, én mindég, az eggyesség' megszerzésére fogok munkálni, 's e' lesz fő elvem. 1825-ben, midőn, a' királyi resulutio leérkezett, ebben, csak, a' nemzet' egy részének jogai voltak biztosítva, 's míg a' nemesség, a' maga jogaira biztosította magát, a' 9. millió, egészen, a' sánczon kívül esett, 's én ezek mellett, midőn bátorsággal felszólaltam, ollyan morgás lett jutalmam, hogy csak azt néztem, merre van az ajtó, én is eggyet értek, a' csongrádi követtel abban, hogy a' constitutio' feltartására a' nemzet' morális ereje megkívántatik, egyébaránt, én híve maradok mindig, elveimnek, most is, mi az én hibám, csak az, hogy azon voltam, hogy míg redintegralva nem leszünk, ne csináljunk semmit, no, de, hiszen, itt hiában nem sétálhatunk, ekkor, azt javaslottam, hogy dolgozzunk, de csak kerűletileg; országosan nem; de a' Rendek utóbb ettől elütöttek, 1825-ben. Az igaz, hogy a' coronationális felírással eggyütt ment-fel, a' Sérelmek' előterjesztése is, de jaj,