Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

Később halálozások történtek, mellyek miatt gyászba borultak több tánczosnők, kikre pedig, nagyon számoltak, a' tánczvígalom adók. A' vígalom napján Tanítónk gáncsoskodék, félénken megütközvén, a" nemzeti színeken, mellyek a' terem' ékességei közt, fő szerepet játszanak, azon esetre, ha azokat le, nem szedjük, 's ha a' magyar színű lobogókat kitűzzük, fenyegete a' vígalomnak rendőrök általi megakadályoztatásával. Illy helyzetben engedelmeskedni gyávaság lett volna, annyi munkát, mennyit tettünk, elrontani nem lehetett, csupán némely alacsony lelkűekért, kik minden virágból mérget szívnak. A' mulatság meg-kezdetett, sajnáltuk, hogy a' meghívott pataki, kassai, eperjesi jogászok közül senki sem jelent-meg. Vígalmunk' folyamatját is bajok zavarák. Jelesen, a' díszesen kivilágított tánczrend, a' karzaton meggyúladt, rólla

a azon magyar színű kelme is, melly a' karzatott borítá. Azután, báró Wieland György tábornagy valamely tánczos által meglöketvén, szerencsétlenül elesett, ugy, hogy pamlagra fektetve vitetek haza az erőtelenség miatt. Ha ezek nem történnek, az estve vígan foly, nép elegendő volt jelen. A' terem' ékessége meglepő, fenyőgallyakből készült oszlopok, és ívek, a' négy szegletbe állított gallyas nagy fenyők, a' természetet ábrázolák. A' zöld Kékről le folyó fehér függönyök veres szalaggal valának megkötve, a' falakat, jeles képek többek között Széchenyi Wesselényi Kölcsey' arczképei díszesiték. A' bál került öszvesen 250 váltó czikk Forintba. Részvényesek voltak következő jogászok: Bulyovszky Imre, Farkas Károly, Gencsy 'Sigmond, Gyika Dioméd, Kaszonyi Endre, Klein Ernest, Kulin Imre. Kuthy 'Sigmond, Nagy Sámuel, Petrikovics János, Szontagh Pál, Szontagh Ödön, Soller Adolf, Stenzel Ottó, Szepessy Geiza, Szűcs Miklós, Szűcs Sámuel, Thaisz Gyula, Jóny Tivador, számszerint 19. Nem jogász részvényesek: Fabricsy Valér, Häupter Henrik, Raisz Kálmán, Raisz Gusztáv, Szontagh Mátyás, Szent Péteri Péter physicusok, és Mokry Hugó logicus, számszerint heten, és igy mindöszve 26. részvényesek adták a' tánczvigáimat. 18-án, pünkösd' szombatján, reggeli hét órakor, indúltam-meg, a' Krakkó vielicskai útra. több útitársakkal, Ólalván (:Altendorf:) mulattuk-bé, a' határőröknek útilevelünket, kiknek eggyike, szemünkre veté azt, hogy a' magyarok, restek, gyalog utazni. E' táj regényes, két meredek sziklás heggyel, nem alább való nála Nedecz váré sem, mely vár egy kőszirten omladozik, alatta víz foly, ezzel csak-nem által ellenben van Csorstin vár Galliciában hason nevű faluval. Magyar Országot a' Dunajecz folyó választja Galliciától, mellynek hídján áltmenve kint valánk édes honunk' főidéből, 's e' perez, valamelly megdöbbentő érzést költe-fel, keblemben, hasonlót, a' szülői háztól először távozóéhoz. Éjjelre, az ostrowskói derék fogadóba mentünk, e' falu, a' neusandeci kerületben van. 19-dikén pünkösd' első napján, Lubien helységében (anislenici kerület) egy Saltíz nevü nemes emberhez terünkbe, ő ugyan, a' magyar nyelvet igen töré, még is annyit megérténk tőle, hogy katonaságot viselt, a nagy győri ütközetben részt vett, és lakott Miskólczon is. Egyébaránt, mind maga. mind a' nála jelenvóltak, bánatjokat pályinkába fojták, nyomorult helyzetök miatt, józan korukban úgy is, elég módjuk lehet az aggodalomban. Estve, Mislenicz' határában sok, futkosó tüzeket látánk, hálásra, a' városba menvén, itt tudtuk-meg, hogy gyermekek