Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

szaladgálnak a' szántóföldeken, valamely égő anyaggal, azon jámbor hitben, hogy igy jobban fognak teremni, 20-dikán, pünkösd' másodnapján, Idsnél látánk-meg, a' már. csak egy mértföldre eső Krakkót, pár óra múlva, déli 11. órára, Podgorzséra értünk, vannak itt több boltok, két kaszárnya, Krakkóba, bé nem bocsájtattunk. Május 21-én, a' rendőrök még ma is gáncsoskodtak, melly gyalázatos önkény, a' legingerültebb érzelmeket kelté-fel, mindnyájunkban, ártatlan czélbul utazóknak, épen a' végpontnál tiltani-el, fáradságunk' gyümölcsétől valóban nehéz. Bús tekintetet veténk, a' Visztula által választott városra, és a' hídon álthúllámzó népre, midőn nékünk, fogolyként kelleték az innenső parton államink. Végre főbb rendőrtől megnyereték az engedelem, de csak négy személyre, és csak félnapra, a' többi három útitársaknak, csak a' mi ki jövetelünk után ígértetek bébocsájtás. Mi, erre. mit sem hajtva, mindnyájan szerencsésen áltmentünk Krakkóba. A' Zsidó útszában meglehetős épületek állanak, itt az árúczikkekkel kínálkozó zsidóktól alig lehet menni, lassanként szebb szebb utszákra jutánk, mellyeket egyházak ékesítenek. A' Péter' egyháza előtt állanak, a' 12. apostolok' életnagyságú szobrai. A' vár, bent, a' városban, meglehetős dombon emelkedik, hajdan, a' lengyel királyok' lakhelye, most is jó karban van, bástyái téglából épültek, csarnokai 3- emeletesek, hozzá kényelmes út vezet, a' kapun, ez iratot olvasám, „Senatus, populusque Cracoviensis renovari curavit, MDCCCXXVII." A' várbeli egyház, faragott kőből épült, ajtajánál mamutcsontok függenek, középen emelkedett helyen van Scepovszky Sanisló püspöknek ezüst koporsója, reá nyomott képekkel, a' koporsót ezüst angyalok tartják, mellette éjjel nappal két lámpák égnek. Egy faragott mű, koporsót ábrázol, mellynek fedelét, a' belőle kireppenő sas emeli-fel. Ez egyházban számos oltár van, több királyok, 's nagy emberek' sírja; itt van Potoczky gróf kápolnája. A' fő oltár megett pedig, Báthory Istváné, azon lengyel királyé, ki, magyar vérből származott, - márványból faragott szobra, őt pánczélba feküvőt ábrázolja. A' fő oltár' hátrészében Szobieszkynak Bécs' szabadítását előtűntető tette. Potoczkynak, Poniatowszkinak alabástrom szobra. Ezek' megnézése után, az egyházi szolgák, egy vas ajtót nyitván-fel, bementünk egy sírboltba, itt nyugszanak Szobieszky János lengyel király, Bécs' megszabadítója, fekete márvány koporsóján, ez egyszerű feliratot láttam: „Szobieszky". Poniatovszky is, itt nyugszik, az ő koporsóján ez egyszerű feliratot olvastam: „Poniatovszky". A' dicső Kosciusko' földi maradványai is, itt porladnak, koporsóját fehér márványnak néztem, rajta van a' dicső hős képe, fegyvere kifaragva. - Illy férfiak' hamvainál állani, a' legmeghatóbb percze az éleinek, melynek emléke csak létünkéi eggyütt enyészhet. - !!! Megtekinténk, a' vár' csarnokait, mellyek, úgy építvék, hogy, középen négyszegű udvart alakítnak. Most katonáknak szolgálnak lakhelyűi. Innen, Kosciusko' szobájába mentünk-fel, melly közönséges lakszoba, mésszel fehérítve, közepén négyszegű alkotvány áll, szurkos vászon nemű kelméből, a' hős életéből vett jelenetekkel, és más képekkel ékesítve. - Láttuk, a' várban, azon kápolnát, mellynek fedelét, tiszta aranynak mondják, elég hinni, hogy csak aranyozott. A' várdombról, felséges látmányt élveztünk, a' Visztula' hempelygő habjaira, mellyek csólnakokat hajtanak, más oldalon Kosciusko' halma, 's egy zárda tűnek szembe. Innen, sieténk Kosciusko' halmához, a'