Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1849. év

Januar január 1-én Forróig mentünk. Január2-én szállás Rackámban. Január3- Estvére Szakályban. Január 4.-én reggeli 9- óra tájban. - megindíttattunk, körülbelül délutáni 2 óra tájban, elértünk, a' kassai partra, Perczel Sándor, már akkor megtámadta Schlicket, az ágyúzást eggy órával előtt hallónk. Mi, borsodi veres szalagosak, az előcsatázók közt indultunk az ellenségre, nagy lelkesedéssel, és bátor elszántsággal. Ám de, a' mi jó akaratunk, nem koszorúztatott sikerrel, Schlicknek erős tüzérsége kereszttűzbe vette táborunkat, 's a' hunyadi huszárok' eggy része, 's hevesi lovas nemzetőrök megfutamodtak, 's ezen űjoncz tábort zavarba hozták, és a' sűrű tüzelés miatt, a' már külömben is, megbomlott sereg, csúfosan elszaladt, 's retiralásra számítás nem történvén, senki által összve nem szedetett. Életem' 's épségem' megmaradását egyedül Istennek köszönöm, ugyan is, az előcsatázók közt valék, a' borsodi veres szalagosak' első századának negyedik osztályában, 's reánk' a' császáriak mindjárt tüzet adtak puskákbői, a' golyók felettünk röppentek-el, a' mieink is lőttek az ellenre; megfutamodott honvédeinkre pedig kiabáltunk, hogy ne retiráljanak. Nem sokára, irányomba is ment-el, ágyú golyó, jobbról pedig röppentyű szökött-fel, a' légbe, ezután <pedig> ugyancsak sűrűn jártak, az ágyú golyók jobb, és bal felöl. Kevés idö múlva, mindenütt futókat láttam, mert az álgyúzás folytonosan tartott, borzasztó jelenet volt, a' néki vadult, és már minden gazda nélküli lovak' rohanása. - Ezután is több ízben sivítottak el ágyú golyók mellettem, mind ket oldalról. Láttam számos gyávákat, kik csákójukat, bornyújokat, sőt még fegyverüket is. elhajíták, nem gondolva-meg, hogy minden eldobott fegyver ellenünk lészen használandó. Megdöbbentett, 's a' látott jelenet' gyalázatosság;! és még inkább szilárdítá elhatározásomat, csak fegyveremmel halni-meg. Különösen, eggy nagy árok felé voltak, irányozva, a' sűrű ágyúlövések, mellyen keresztülmentében, a' futó nép, szinten összvetorlódott, ezen árkon, a' mi ágyúink, menet is alig hatoltak-ált. Midőn az álgyú dörgések eggy időre szűntek, 's magamat mentve hívem, ismét álgyú lövés történik, 's hozzám öt hat lépésre jajgatott eggy honvéd, kinek lábát tőré el, az álgyú golyó, azután ismét lövés következett, eggy közeli árok' bokrait, és élő fáit iszonyú erővel tördelte, az álgyú lövés. - Az országútra éne, menekülő honvéd tisztekkel, 's köz honvédekkel találkoztam, 's eggy két ismeretlen veres szalagosokkal. - Később pedig, Barczikay István, Liszi Ernő, Rofcovics ismerőseimmel, ezen veres szalagos társaimmal eggyütt Szinára mentem, hálásra, Weber nevű izraelitához, Veresmarty István Úr' javai bérlőjéhez. Mészáros hadügyminister is, itt vala szálva, éjji 11 óráig; véle eggyütt segéd tisztjei is. Ezek közül eggynek lovát az algyú golyó megölte, huszárja helyette saját lovát adá ált, kinek, az említett