Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1849. év

tiszt, azt ígéré előttünk, hogy ezüst érdem pénz' nyerésre fogja ajánlani. '(Mészáros Lázár emlékiratai 1-sőfüzetének 349. lapja szerint azon tiszt Sághy nevű.) Január 5. Heggel 5. órakor elindultam fent érintett három társaimmal eggyütt. Forróig mindig gyalog mentünk, itt a' vadász csapatbóli ismerőseim, szekereikre felhívtak, Forrótól kiindulásunkkor, azon hír terjedt-el, hogy Schlick lovasai itt vannak; azomban, később kitűnt, mikép az egész zavar onnét eredt, hogy némellyek, a' fehér szűrös nemzetőröket távolról császáriaknak vélték. - Szikszótól, Miskólczig ismét gyalog mentem, csupán a' zsólczai tőltésnéli nagy fánál ültem-fel, kisidőre, a' gyógyszertárt hozó tábori szekérre. Miskólcznál, csaknem összverogytam-már, itt azomban, századosomnál Kun János barátommal találkozván, ő szekéren hozott-bé, városunkba, esti 9óra tájban. Január 6. Lajos öcsém, ki, századunknál hadnagyságot viselt, csak, ma reggeli 9. óra tájban érkezett-meg; ez által nem csekély aggodalmunk enyészett-el, mert róla, a' csata' kezdete ólta mit sem tudtam. Néhány napi táborozásomra visszatérőleg; az elég sanyarú volt, és szomorű emlékű fog maradni, előttem. Mert ütközetünk, a leggyalázatosabbak' eggyike. Néhány álgyűink is vesztek oda. Azomban, „néhány zászlóaljban 's a' borsodiakban is, jeles bátorság nyilvánult'' mint Szemere Bertalan írja, eggyik placatjában. A' másikban pedig így szóll: ..a' borsodi veresszalagosok átaljában jól viselték magokat, eggy osztálya pedig, az első csatázok' sorában hősi lélekkel haladt az ellenség' sorai felé". Ezen táborozás ugyan kevés ideig tartott: de. annál több szenvedéssel volt elárasztva, a' hideg, olly rendkívüli fokra hágott, hogy sokaknak fagyott-el, lábok, kezök, fülök, nékem, bal kezem' újai, végét, és füleimet kapta-meg, a' hideg. A' marschok is fárasztók voltak, az országútróli eltérésekkel, két állomást is gyalogolva eggy napon, illy iszonyú hidegben, és nehéz téli öltözetekben. Heggeltői, estig többnyire semmit sem ettünk; estve is nehezen lehetett pénzért is valamit kapni, a' szegény - vagy tán rokonszenv nélküli néptől. Szállásunk, igen kényelmetlen lelt volna, bár, egyébkor; de, illy időben, nagy örömet szűk bennünk, az, midőn végtére kifáradás, s fázás után, fedél alá jutánk. Végűi említenem kell, hogy vesztésünk' okait én ugyan, mint avatatlan, meg nem határozhatom, kereshetem azomban ott, hogy. az egész tábor, csak-nem mind újonczokból állott, s abban, hogy Schlicknek tizenkét fontos ágyúinál, 's gyakorlott hadseregénél fogva, minden esetre előnye volt, minket pihent erővel várt, és, az ő támadása, akkor, már javában folyt, midőn kevesebb, és kissebb ágyúinkat, mi még nem is stellirozhattuk, e' miatt, maradtak ezekből néhányak oda. Embereinkből azomban sokat nem veszíténk, a' veres szalagosakból, (auint egy hétszáz főből álló zászló alj:) kettőnél több, nem igen esett-el. A' közvélemény átalában megeggyezett abban, hogy Mészáros Lázárban hiba nem vők, 's ő mindent elkövetett, mit tehetett. Még tegnap, vagy is Január 5-én értesültem arról, hogy az országgyűlés Pestről, Debreczenbe vonult. Pest, a' császári sereg' közeledése miatt, meg nem tartható ponttá válván.