Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

9- ének nagyobb részét, boldogult öcsém betegségi, gyógyítási és temettetési költségeinek kifizetésével töltém-el. Az elhunyt' lakszobájábani beléptem nem történhetettmeg, kínos érzés nélkül, valamint hátramaradt vagyonainak rendbeszedése sem. Szüntelen előttem lebegett a' bóldogultnak árnya, 's mindig azzal tépelődtem, mintha ő erővel raboltatott vólna-el tőlünk. Estve felé a' temetőbe mentünk, hol, elhunyt Öcsém' földi maradványai porlanak, Kralovanszky, és Nadler Oktatók' sírja előtt. Hamvai' jelkövének mintájául, Stainer Jánosét választánk-ki, mellyen az egyszerűség, és szépség párosúlvák. 10- én Teendőim' elvégzésével, e' szomorú emlékű városban továbbá nem maradhatván, déli 12 óra után innét elindultam. Az egykor itt töltött édes órák' emlékére örök gyász fátyol terűit. - Kárpátok' bérczei! nem lesztek ti, ezután nékem egyebek, mint, emlékjelei, testvérem' sírjának, lanyha szellőid pedig, a' boldogult kebléből emelkedő sóhajok!!! Az éjjet Iglón tőkénk. 11- én reggel 5. órakor elindulva, az iglai réz hámorokat megnéztük. Délre Nagy Nyilczre értünk, hol Vágó Jósef bátyám, jövet, pénzét felejté, mellyet a' becsületes korcsmárosné Skalszky Susánna, minden híjjány nélkül vissza adott. Romlott korunkban, kivált az alsóbb osztályban illy tettel találkozni, nem minden napi eset, hány ember cselekednék máskép' ollyan is, ki magát miveltek' sorába számítja? A' Grajnáron ált menve, estvére Rosnyóra értünk. 12. Déli 11 óra tájban Tornallyán álltunk meg, délután Vágó bátyámat ki lelvén a' hideg, Dobicsánba, kentelenítteténk már 4. óra tájban szállásra vergődni. 13. déli 11. óra körűi, Miskólczon, valánk, a' szomorú hírt, az itthoniak folyó hó 8án reggel vevék, és így, néhány órákkal elébb, mint, mi. Honn, a' helyett, hogy enyhülne búm, még kínosba lett az, elől, a' hírtelen meglepetés, minteggy érzéketlenné tőn; azután, az utazás is mérsékelheté keservemet, most már családunk' búsongó körében kijózanodva, az első meglepetésből tisztábban; de annál fájdalmasabban érzem; vérző sebem' kínait. Igen is, mert megszakadt boldogító viszonyom, eggy szeretetre méltó testvérrel, kit több erények, és - szép tulajdonok ékesítettek, szelídség, jóság, nyílt szív valának főbb vonásai jellemének; szép tulajdonai közül pedig, megemlítendő, társalkodási tánczbani ügyessége, lövőldözésbeni kitünése, miben, ritkán híbázá-el, a' czélt, különös vonszódása a' gazdasághoz, kedves szenvedélye a' festés, mellyel tőlté leginkább szabad óráit, néhány olajba festett mívei szobáinkat ékesítik, némellyeket rokonink közt oszta-el. A' szép irodalmi munkák' olvasásában, nagy gyönyört talált, múlt évben, és a' jelenben is, mint műkedvellő színpadra is fellépett. Testre nézve magas, (:A' folyó évi Augustus 29-éni mérés szerént öt láb, három és fél hüvelyknyi:) csontosnak látszó, szőke hajakkal, korán kezdvén fejlődni, már most, ugyancsak szakállasodon. Születvén ő 1823- Január 31-én. - Élete 18 évre, nyólcz hóra, és két napokra terjedett. Egéssége állandóul jól szolgált, csak, a' mostani nyáron kezdett változni, melly azomban, annyira helyre jött, hogy nálunk, Sámuel' estvéjén kedvel tánczolt, Késmárkra