Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1706

megvételében a Nemes Vármegye alsóbb tisztei nem assistálnának: kihez képest úgy assistállyon Kegyelmetek alsóbb tisztei által ezen marháknak erga preium limitatum

1 való megvételében, hogy fogyatkozás ne légyen. Másként Kegyelmed marhái fognak manu militari

2 elhajtatni, és mindaddig tartóztatni, míglen ezen szükséges marhák megszereztethetnek. Fogalmazat. OSZK. Kt. FH. 978. 364/a. 1 Megszabott ár szerint. 2 Katonai erővel. 238. Érsekújvár, 1706. június 22. Rákóczi rendeletei a fejedelmi tanács döntései alapján a sókereskedés szabályozásáról. Az máramarosi sónak Tiszán alá való szállítása. Anno 1706. Die 22. mensis Junii Ujvarini in Excelso Consilio Aulico. Az regnicoláknak sok rendbeli panaszoknak megszüntetésére megengedtetik, hogy az máramarosi sónak bizonyos qvantitássa Tiszán alá Tokajig szállíttassék olly modalitással, hogy valaki az szigeti portuson sót viszen, tartozzék ottan olly obligatóriát magárul adni, hogy az ottan vett sót az Tisza két felén sehol el nem adgya, hanem Tokajban az praeemptióra leszállítván, az iránt magát nemzetes vitézlő Csányi Györgynél, tokaji sóinspectornál insinuállya. Tartozik azért az olly sóval kereskedő ember az szigeti sótiszttől cédulát extrahálni és azt a tokaji officinán beadni, hogy abbul megtessék, valósággal mennyi számú kősót vásárlóit Szigeten, s mennyit vitt le viszont a praeemptióra Tokajba. Mellyre nézve megparancsoltatik az nagyszőlősi harmincadosnak, senkinek, valakinél az szigeti sóinspector cédulája nem leszen, meg ne engedgye sóját vízen leszállítani, sőt az ollyatén sót, mint tilalmas úton szerzett jót, árestállya; vigyázzon pedig e mellett arra is, hogy előtte praestálandó sónak az cédulában expressált számát az szályakon levő sónak számával confrontáltassa, és ha mivel felyebb találtatik az szályakon levő só, (mellyet az kereskedők az Tisza két felén eladván s csak szintén az cédulában feltett számmal praesentálván Tokajban az sót, azzal csalárdsággal követnék az kereskedést), azon superfluitást confiscállya, tartván az szigeti és tokai sóinspectorokkal jó correspondentiát. Szabad lészen pedig ezen kívül kinekkinek szárazon szállítani az sót Máramarosbul, valamennyit akar, csak szintén az harmincadokon remonstrálván szigeti tiszt által adott céduláját, (az mellybül voltaképpen megismertethetik, hogy nem másutt, hanem az officinán vett sóval kereskedik), az sónak árát képtelenül fel ne verje, mellyre az említett inspectorok és az harmincadosok is szorgalmatossan vigyázzanak.