Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

zött az, hogy látványosan csökkent az összeírt adótárgyak száma és a tulajdonosi kör. Az állatok közül a sertések és a méhrajok száma növekedett meg. A növénytermesztésben jellegzetesnek számított az árpa és a zab területi növekedése. Az első' 20 szőlősgazda majdnem fele 1711-ben is a jelentősebb birtokosokhoz tartozott. Az 1715. évi összeírás alapján elemeztük a kézművesek nevét is. Egyébként a megszokottnak mondható, 18. századi városi értéket mutatja a csizmadiák magasabb aránya (23%). Ókét követték még jelentősebb számban a mészárosok és a szabók. A korábbi állapothoz hasonlóan a kézművesek rendszerint állattartással és földmüveléssel is foglalkoztak. Igyekeztünk a pontatlanságokat is magában rejtő, de bizonyos tanulságok megfogalmazására alkalmas egyéb összehasonlítást is elvégezni. Az 1711. és 1715. évi összeírások névanyagának egymás mellé helyezésével azt tapasztaltuk, hogy a nevek 45-50%-át lehet azonosítani. Talán még pontosabban fogalmazva azt lehet mondani, hogy a népesség ugyanezen részét ismét Miskolcon írták össze. Mindez egyúttal azt is jelentheti, hogy ezek az adóösszeírások eleve nehezen használhatók, másrészt adataink ugyanakkor utalhatnak a lakosság igen jelentős mobilitására is. Azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy forrásaink a miskolciak kisebb-nagyobb csoportjaira vonatkozóan nem közölnek információkat. Ujabb kísérletképpen 50 személy esetében megvizsgáltuk azt is, hogy 1711-hez képest négy évvel később hordóik száma, szőlőterületük milyen mértékben változott. 68%-nál egyértelmű csökkenés tapasztalható, 12%-uk megőrizte a helyét, csupán 4%-uk mutat növekedést. Feltételezve, hogy a megadott mennyiségek valóságosak, ez a csökkenés-tendencia további vizsgálatokra ösztönözhet. Az 1730-ból való adóösszeírás csupán jelzésértékű lehet a kiválasztott 1710-es évekbeli forrásainkhoz képest. Arra voltunk kíváncsiak, hogy 15-20 évvel később milyen névanyaggal találkozhatunk, illetve kik alkotják az adófizetőket? S azok közül is, kik a legtöbb adófizetők? Futólagos áttekintés alapján is látható és joggal feltételezhető, hogy Miskolc korabeli társadalma egyáltalán nem volt mozdulatlan. Szerintünk mind a külső helyekről történő betelepedés, mind pedig a belső társadalmi átrétegződés jelentős volt. Egyébként egy valóságos hierarchikus társadalmi piramis képe rajzolódik ki, amelynek szélesnek mondható alsó bázisa volt, majd őket követték a több adót fizetők fokozatosan kisebbedő rétege. Utalva a korábbi nagyságrendi sorainkra, bizonyossággal állapítható meg, hogy a jelentősebb nemesi va-